Elsősorban nem az ellopott milliárdok számítanak, és még csak nem is az, hogy kihez, kikhez kerültek az eltenderezett száz- és ezermilliárdok (véletlenül mindig éppen a miniszterelnök úr barátai azok, akik a legsikeresebben pályáznak a közös pénzünkre, míg ugyanezen „vállalkozók” nem terhelik magukat azzal, hogy a piacon tegyék próbára képességeiket), az elsődlegesen fontos az, hogy mire költhettük volna ezeket az adófizetői pénzeket.
A Fidesz által uralt Magyarországon a pénz korrupció útján két, jól behatárolható csatornán folyik ki az adófizetők zsebéből. Az egyik a klasszikus felülárazás, amikor úgy jutnak extraprofithoz a Fideszhez köthető vállalkozók, hogy egyszerűen drágábban készítik el, szállítják le a megrendelés tárgyát képező árut vagy szolgáltatást. Ezt a hazai roncsolt, de mégiscsak létező kapitalizmus keretei között úgy tudják kivitelezni, hogy vagy álversenytársakat vonnak be a „versenybe”, akik vagy nem teljesítenek bizonyos kiírási feltételeket, vagy még drágább ajánlatokat adnak a kiszemelt győztesnél is, vagy a valódi konkurensek eleve nem mernek, nem akarnak elindulni, mivel úgyis reménytelennek érzik a próbálkozást. Amennyiben egy-egy alkalommal mégis van olyan bátor a nem fideszes induló, aki elindul egy tenderen, ott olyan követelményekkel fog találkozni, amelyeket a fideszes vetélytársára szabtak (és sok esetben semmilyen szakmai indokkal nem magyarázhatók ezek, csupán azt a célt szolgálják, hogy biztosan a „mi emberünk” nyerjen).
A másik módszer a felesleges beruházások erőltetése. Ebből van olyan, amelyet azért forszíroznak, mert a mániájuk. Ilyen például a miniszterelnök hóbortja, a futball. Méltatlan volna e helyütt az üresen kongó stadionokról, NB II-es és III-as focisták fizetéséről, a magyar labdarúgás kilátástalan eredménytelenségéről írni. Senki nem hiszi sem tőlünk nyugatra, de már keletre sem, hogy egy közép-európai ország miniszterelnöke magyar organikus építészeti stílusban 3500 fős befogadóképességű stadiont, fűtött szabadtéri edzőpályát, fedett csarnokot, és egyebeket építtet az 1800 fős falucskájába, a hétvégi háza végébe, mindezt közpénzből, és nem szakad rá az ég. A hobbiberuházásokon túl vannak az úgynevezett „tök felesleges beruházások”, amikor a cél nem a hasznosság, a közjó (én szégyellem magam, hogy leírom ezt a szót), hanem a „csináljunk valamit, lehetőleg betonból, aztán számlázzuk ki” elve.
A kevélység (superbia) - A Fidesz és Orbán hét főbűne, 1. rész | Magyar HangIgenis volna jobb helye ezeknek az összegeknek. Akik csak legyintenek, hogy ezek elenyésző összegek a magyar költségvetésben, azok nem veszik figyelembe, hogy például csak az üresen kongó stadionokra, és csak 2018-ig, amíg van összesítésünk, 405 milliárd forintot költöttünk a közös kasszából. (Ez azóta valahol 500 milliárdnál járhat, a Népszava ezen 2018-as összesítése még például egy jóval olcsóbb Puskás Stadionnal számolt.) 33 stadiont építettünk vagy újítottunk fel a NER időszaka alatt. Ennek 98,5 százalékát közpénzből finanszíroztuk.
Ez már szabad szemmel is jól látható összeg, és éppen most, a koronavírus rémétől fenyegetve nem számít demagógiának átszámolni az ikonikus lélegeztetőgépre. Kijelenthető: ha csak a stadionokra elszórt 500 milliárd forintot lélegeztetőgépekre költöttük volna, Magyarország állna Európában a legerősebben a koronavírus jelentette kihívás elé. Csak remélhető, hogy nem fogunk elérni a járványban egy olyan pontra, amikor az orvosainknak kell megmondania, hogy a sok ezer koronavírusos (praktikusan tüdőgyulladást kapott) beteg közül kik azok, akiket rákapcsolhatnak a meglévő lélegeztetőgépek egyikére, és ki az, aki nem kapja meg ezt az életmentő lehetőséget. Nagyon érdekel, hogy ebben a drámai pillanatban is azt mondják-e majd Fidesz-hívő polgártársaink, hogy szükség volt a több száz milliárd elszórására betonszarkofágokra? Mondhatják, hogy demagógia, de számomra a magyarok élete többet számít, mint a miniszterelnök hobbija. Itt kezdődne egy igazán nemzeti, honfitársainkért folytatott politika, és nem a nemzeti mázba csomagolt lózungokkal.
A fösvénység bűnébe esett a Fidesz és Orbán Viktor politikája akkor, amikor nem költött a jelen legfontosabb problémájára, az egészségügyre, és a jövőre, az oktatásra. Úgy gondolták, hogy lehet orosz rulettet játszani a magyarokkal, hiszen hatból csak egyik tárban van a halálos golyó, a többi hely üres. Hát most 2020 elején éppen az az egy golyó sül el. Most egy olyan egészségügyi és gazdasági válság következik, amikor a duma kevés lesz, ennek a válságnak a mércéjén a csavaros magyar észjárás megoldásai, az unortodox módszerek mit sem számítanak, itt az kerül mérlegre, hogy mit tett meg ténylegesen a jövőért az elmúlt tíz évben
a kormánypárt. Mint a Szentírásban, József történetében: ha jól osztottuk el az erőforrásainkat a hét bő esztendőben, amennyiben nem voltunk „fösvények” az igazán fontos dolgokra költeni, akkor kisebb karcolásokkal átvészelhetjük a hét szűk esztendőt. Ha nem így jártak el a vezetőink, akkor kutya világ jön. „És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat.*”
Egészen plasztikusan mond el sok mindent rólunk, magyarokról az a tény, hogy 2020-ban Magyarországon a két intézmény, ahol jó eséllyel nem találunk a mellékhelyiségben szappant és toalettpapírt, azok az iskoláink és a kórházaink. Fizetünk egyszer az oktatásért és az egészségügyi ellátásért az adónkkal, majd behurcoljuk a klozettpapírt az iskolába a gyereknek, meg a kórházba a beteg rokonnak, és eszünkbe sem jut, hogy ez így nincs rendben. Még akkor sem, ha miközben éppen a vécépapírt szállítjuk, elhaladunk egy csili-vili stadion mellett, vagy megelőz minket a helyi fideszes földesúr a több tízmilliós benzinfalójával. És igen, ez rólunk, magyarokról állít ki bizonyítványt, és nem csak politikusainkról.
A politikusok csak azt teszik, amit mi megengedünk nekik. Amennyiben nekünk megfelel az, hogy lezüllesztik az egészségügyi és az oktatási intézményeinket, de megvehetők vagyunk egy kis zsák krumpliért négyévente, akkor a politikusaink ennek megfelelően fognak eljárni. Persze azóta már sokat tett azért a Fidesz, hogy ha majd már krumpli sem lesz, akkor se tudjunk háborogni, de ez nem a mostani írás tárgya. Lett volna az elmúlt tíz évben éppen elég alkalom elkergetni a magyar történelem legkorruptabb, leghazugabb bandáját, mégsem tettük. Ilyen formán a fösvénység bűne nem csak a politikusainké, hanem mind a tízmilliónké.
Gépen* szálltunk Rogán vagyona fölébe | Magyar HangSzegény apám, aki két éve halt meg, világ életében gyűlölte a kommunizmust, és a kommunistákat. Amikor megkörnyékezték, inkább a nehezebb utat választotta, de nemet mondott nekik. A halálos ágyán, a tüdőkórházban, amikor már alig tudott beszélni a testét ellepő burjánzó sejtek szorításától, halkan, hogy azért más ne hallja, a fülembe súgta: „fiam, ezek többet lopnak, mint a kommunisták”. Szégyellte is talán, hogy élete végén ilyen mondat hagyja el az ő antikommunista ajkait, de a fiának el kellett mondania a felismerést, hogy élete végére összeomlott az a meggyőződése, hogy a komcsiknál nincs korruptabb banda. Van, és éppen antikommunista álarcban jöttek.
Nem akartam vele ott és akkor vitatkozni, és az alapállítás nagyon is stimmel, de muszáj továbbgondolni: a Fidesz rendszerszintű korrupciójával a probléma az, hogy mi elől vitte el az ellopott óriási összegeket. A Fidesz és annak első számú vezetője a legfontosabbakon spórolt az elmúlt tíz éves országlása alatt, azért, hogy maradjon pénz a hobbikra, és a személyes, felfoghatatlan mértékű személyes gazdagodásra, és ennek most isszuk meg a levét.
* Wass Albert: Üzenet haza
A sorozat többi része itt olvasható!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/12. számában jelent meg március 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2020/12. számban? Itt megnézheti!