Wolf Ildikóra húsz évvel ezelőtt talált rá élete nagy szenvedélye, a mentőkutya-vezetés. Első kutyájával, Lizával először nyomkövetést kezdtek el tanulni. Ha elakadtak, kutyaiskolákban és mentőkutyás egyesületeteknél kértek segítséget. Ma már az emelt szintű vizsgával rendelkező Zete, a drótszőrű vizsla Wolf Ildikó munkatársa, és megtalálta a csapatát is: a Budapest Önkéntes Mentőszervezet Egyesület tagszervezeteinél dolgozik, ahol mindenki önkéntesen, civilként áldozza szabadidejét, energiáját és pénzét arra, hogy segítsen megtalálni és megmenteni bajba jutott embereket – legutóbb a törökországi földrengés áldozatait. Nemrég az önkormányzat kitüntetéssel is elismerte a teljesítményét: II. Kerületért Emlékérmet kapott. Ezt azoknak ítélik oda, akik kiemelkedően hasznos munkát végeztek a kerületben. Wolf Ildikóra ez duplán is igaz: idősgondozóként dolgozik a II. kerületben.
A Hármashatárhegyi Repülőtérnél találkozunk, mert napközben Wolf Ildikó dolgozik, este pedig Zetének, a drótszőrű vizslának mozognia kell. Így készülnek a vizsgákra, versenyekre is – esténként és hétvégén. Hamarosan egyhetes táborba indulnak, ahol a romkutatást fogják gyakorolni a Katasztrófavédelem rombázisán, Hajdúszoboszlón. A területkutatás, amikor adott területen kell megtalálni egy vagy több személyt, Wolf Ildikó szerint könnyebb feladat. A romkutatás – amit Törökországban, a földrengés sújtotta városokban is végeztek a mentőkutyákkal – a nehezebb része a munkának. Gyakorolni is nehezebb, speciális helyszínekre van szükség hozzá, mert a kutyának szoknia kell a közlekedést a romokon, és nem zavarhatják a munkáját a körülmények: hogy ezt teljesíteni tudja, mindig új és új helyeken kell gyakorolnia, emiatt sok más mentőkutya-vezetőhöz hasonlóan, Wolf Ildikó is sokat utazik.
Így volt ez a kezdetektől, 2003-tól. Wolf Ildikó ekkortájt vitte el a gyermekeit egy margitszigeti bemutatóra, ahol a jászberényi mentőkutyások mutattak be gyakorlatokat. – Lenyűgözött, hogy milyen jó és hasznos munka ez, és mennyi tanulási, fejlődési lehetőség van benne – mondja arról, hogy miért szeretett bele a műfajba. Szükség is volt az elkötelezettségre, főleg az első időben. Három gyermeke volt, a legkisebb 2001-ben született. Mellette a nagymamáját ápolta, és akkoriban autója sem volt. Első kutyáit tömegközlekedéssel szállította olyan helyszínekre, ahol gyakorolhatták a keresést. A területkutatást a gyerekekkel gyakorolták, ők bújtak el a kutyák elől. A mentőkutya-képzés és a munka költségeit Ildikónak kezdetben magának kellett előteremtenie. Az utóbbi években már előfordult, hogy pályázatok révén tudtak felszerelést vásárolni, a világbajnokságon való részvételét pedig a II. kerületi önkormányzat támogatta. Zetén kívül eddig összesen négy kutyával dolgozott, közülük egy, Lili ma is él, de már 18 éves, hét éve nyugdíjba vonult, az utóbbi időben már sétálni is csak ritkán jár.
A világbajnokság, ahol a területkutatást kell bemutatnia Ildikónak és Zetének, szeptember közepén lesz. Olyan kutyákkal lehet ide nevezni, akiknek emelt szintű nemzetközi mentőkutya vizsgája van – Zete ezt minősítést már megszerezte. Wolf Ildikó szerint Törökországban is fegyelmezetten teljesített, ahogy a csapat többi mentőkutyája is. Nem rajtuk múlt, hogy a kutyák nem találtak élőt a kahramanmarasi romok alatt. Egy 17 éves lányt viszont kimentett élve a csapat. A 385 ezer lakosú város a török–szír határon, Aleppótól 50 kilométerre található. – Rengeteg panelház volt a városban. Az épületek, amelyeket átnéztünk, kettéváltak, vagy eldőltek. Nem sok esély volt arra, hogy túlélőket találjunk a romok alatt – mondja Wolf Ildikó. A Budapest Mentőszervezet tagszervezete a Készenléti Szolgálatok Pesthidegkút Önkétes Tűzoltó, Katasztrófavédelmi és Polgárőr Egyesület és az S. O. S. Mentőkutyás Egyesület, amelyeknek Wolf Ildikó is tagja. A mentőkutya-vezetők ezzel a csapattal, alpinistákkal, tűzoltókkal, egészségügyi dolgozókkal együtt utaztak Törökországba. A civilek azonban nem tudták volna ennek a költségeit kigazdálkodni – Szerencsénk volt, mert a Katolikus Karitász felajánlotta a támogatását. Segíteni akartak, de nincs mentőcsapatuk, így minket támogattak. A török hatóságok is rengeteget segítettek. Nekem például nem volt útlevelem, de végül kiderült, hogy mentőcsapat tagjaként kivételesen útlevél nélkül is kiutazhatok – meséli. A török hatóságok elmondása szerint más területen is sokat segítettek, gördülékennyé tették az útjukat. Isztambulból átszálláskor az ő kedvükért indult el egy utasszállító, utána pedig katonai helikopterrel szállították őket tovább.
Mentőkutya-vezetőként ez volt az első nagy természeti katasztrófa, ahol Wolf Ildikó részt vett a túlélők felkutatásában. – Ha valaki akár csak tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy ez megtörténik velünk, nem hittem volna el – meséli. A Törökországban tapasztalt fegyelmezettség és összetartás éppen úgy lenyűgözte Wolf Ildikót, mint a hála és a szeretet, amit a törököktől kaptak a segíteni érkezők. – A magyarok mindenhol nagyon talpraesettek voltak, és sokat dolgoztak. Az igazi hősök azok az alpinisták, tűzoltók, akik erejüket megfeszítve próbálták kiásni a romok alól az élőket – idézi fel a Törökországban töltött napokat. – Már a repülőn bemondta a pilóta, hogy köszönik, hogy megyünk segíteni. Átszálláskor a nyakamba borult egy fiatal nő, ő is azt mondta, hogy köszöni szépen. Ezeket a szituációkat nehezen viseljük, mert nem vagyunk hozzászokva. Itthon, ha elmegyünk keresni, legfeljebb a hozzátartozó vagy a rendőr mond köszönetet, ha éppen találkozunk – meséli. A tragikus helyzet nagy terhet is tett a keresők vállára. – Borzasztó volt látni a feszült várakozást, és megmondani, hogy nem találtunk senkit. De tudták, hogy megtettük, amit lehet. Senki nem tett szemrehányást. Nagyon fegyelmezettek voltak a törökök, és olyan segítőkészek, hogy elképesztő. Csak jót tudok róluk mondani. Pedig nem is tudom, hogy élték túl azokat a napokat. Mindenki otthontalan lett. Borzasztó volt látni – emlékszik vissza.
Magyarországon általában akkor keresi meg a mentőkutya-vezetőket a rendőrség, ha eltűnik egy személy. Gyakori, hogy idős vagy mentális problémákkal küzdő emberek, néha gyermekek után kutatnak. Igazán megrázóak a keresők számára azok az esetek, amikor a keresett személyt holtan találták meg, az pedig mindig örömöt jelent, ha élve kerül elő, bárki találja is meg. Wolf Ildikó mentőkutya-vezetés mellett tíz éve idősgondozóként dolgozik. 18 évig ápolta nagymamáját, és végül hivatásául is ezt választotta.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/29. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg július 21-én.
