Eltelt egy hónap, ismét itt a Magyar Hang havonta jelentkező melléklete, a Budai Hang! Legfrissebb számunkban, nyolc oldalon!
Több mint harminc évvel ezelőtt indult el Kárpátaljáról, hogy írástudóként boldoguljon Magyarországon. Ez „többé-kevésbé” sikerült is neki. Gazda Albert saját bőrén tapasztalta meg az elmúlt évtizedek magyar sajtótörténetének hányattatásait: dolgozott az Indexnél, volt az Origo főszerkesztője, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, most a 444 szerkesztője és lapunk állandó szerzője. A már több mint egy évtizede a Pók utcai lakótelepen élő újságíróval-íróval Óbuda, Budapest és Magyarország megírhatóságáról beszélgettünk, és arról, miért érzi úgy, hogy az ukrán–orosz háborúban mindkét oldalon az övéi ontják a vérüket, értelmetlenül.
– Ez a háború a legszörnyűbb dolog, ami az életemben történt – mondja az interjúban Gazda Albert. – Mármint nem velem személyesen, hanem a világommal. Nem haltak bele szeretteim, barátaim, remélem, nem is fognak, de megvisel. Nem vagyok ott a háborúban, és mégis ott vagyok. Tudom, hogy ki az agresszor, de nem tudok úgy „drukkolni”, ahogy ez Magyarországon vagy Nyugaton szokás, nekem ez nem futballmeccs. Világos, hogy háború idején minden vagy fekete, vagy fehér, de nekem szürke és rettenetes az egész. Az a kis szláv identitásdarabka, amiről beszéltem, dolgozik bennem. Talán érthető lesz, talán nem: mindkét oldalon az enyéim halnak meg.
Hamarosan átadják a Lánchíd pályatestét, egyelőre azonban nem tudni, milyen járművek vehetik majd igénybe azt. Több civil szervezet és a Budavári Önkormányzat is az autómentes híd ötletét támogatja. – A világ nagyvárosainak XXI. századi fejlődési irányából kiindulva teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a Lánchíd úgyis forgalomcsillapított, tömegközlekedés-, gyalogos- és kerékpárosbarát híd lesz egy alacsonyabb gépjárműforgalmú belváros közepén. E végkifejletből nézve minden egyes napnyi dugó és szennyezés csak felesleges időhúzás – írta Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke a szervezet honlapján. – Komoly probléma, hogy a kormány és a sajtó egy része a környezetbarát megoldások ellen hergeli a közvéleményt. Holott nincs más út számunkra, csak az autóforgalom visszaszorítása, Budapest nem bír el ennyi gépkocsit – fogalmazott a Budai Hangnak Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere pedig hangsúlyozta, hogy Budapestnek nagy szüksége van egy hídra, amelyet a gyalogosok, a kerékpárosok és a tömegközlekedés használhat, erre a célra pedig a Lánchíd lenne a legalkalmasabb.
Több mint háromezer üres magántulajdonú lakás van az I. kerületben, miközben sok család nem talál magának megfizethető árú, kiadó ingatlant. Ennek az áldatlan állapotnak szeretett volna véget vetni az önkormányzat, és hozta létre a Lakásügynökséget, amely a kihasználatlanul álló ingatlanok tulajdonosainak biztonságos megoldást kínál, cserébe kedvezményes árat kér, hogy megfizethető bérlakást biztosítson a helyben dolgozó közalkalmazottaknak. Cikkünkből kiderül, milyen előnyökkel jár a lakosságra és a városrészre nézve a Lakásügynökség.
A szociális törvény nagy vitát kavart módosítása gyakorlatilag azt mondja ki: az állam csak végső esetben felelős az egyén szociális biztonságáért, amikor már minden más szereplő, így az egyházak, karitatív szervezetek és az önkormányzatok lehetőségei is kimerültek. Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere cikkünkben kifejti: ez a modell csak akkor elfogadható, ha az állam nemcsak feladatokat ruház át, hanem biztosítja az ehhez szükséges forrásokat is. Szerinte az állam egy közelgő válság idején semmiképpen sem hagyhatja magára az önkormányzatokat, főleg, ha már a világjárvány költségeit is kiegészítő állami támogatás nélkül viselték – ahogy ez Budapest II. kerületében is történt.
Tavasszal, az áprilisi országgyűlési választások előtt jártuk be utoljára a budai piacokat, hogy megnézzük, a „háborús infláció” milyen hatással van a vásárlói kedvre; hét hónap elteltével újra felkerekedtünk, és utunk során többször visszasírtuk az év eleji drágulást. Árstopok, zongorák, sváb hurka és a 2023-as apokalipszis. Piaci körkép a rekordméretű infláció árnyékában.
Középkori városfal, barokk közkóroda, vesztőhely és börtön, lövészeti kupleráj, sportversenyek otthona, takarmánypiac és buszpályaudvar, legendás kávéházak, kiskocsmák, pálinkamérések és divatos gyorsbüfék szeglete – Buda egyik legjelentősebb helyszíne, a Széna tér, ami az évszázadok során rombolások és újjáépítések színtere volt. Áthaladva rajta ma már el sem tudjuk képzelni, milyen pusztító összecsapások zajlottak itt Budapest ostromakor és 1956 idején. Októberben készült el a tér rekonstrukciója, és az átadóra időzítve kiadtak egy könyvet a történelmi jelentőségű csomópont múltjáról. Ebből szemezgettünk.
Nemrég írtunk a Náncsi Néni Vendéglője körül kialakult kis „gasztro háromszög” egyik tagjáról, az Üvegház piacról (Ablakot nyitnak a Kárpát-medencére, 2022. szeptember 16.). Már akkor ígértük, hogy hamarosan az annak tőszomszédságában működő kis deli-üzletbe, Az Anyám Kenyerit-be is benézünk. Ezt most megtettük – kávéjuk ízét azóta is érezzük a szánkban.
Folyamatosan arról panaszkodunk, hogy nincsenek Budapesten olyan régi, patinás éttermek és kocsmák, mint például Prágában a Víziló vagy az Aranytigris. A hiányt a történelemre fogjuk, pedig nagyon is tehetünk róla, hogy régi helyeink bezárnak, tönkremennek, eltűnnek a föld színéről. Múltkor az I. kerületből átléptünk a harmadikba; egy ideig itt is maradunk a nagyrészt lebontott szegény Óbudán. Hogyan csinált Sipos Károly halászcsárdát a folyóktól távol? Mit ajánlottak a dalban Sztálin elvtársnak? Mikor esett szét a művészasztal Óbudán? – legendák nyomában a III. kerületben.
Mindez a legújabb Budai Hangban, a november 18-án megjelent Magyar Hang 8 oldalas mellékletében!
