„Nagyon közel van a megállapodás az igazságszolgáltatási reformról” - mondta e sorok írójának egy brüsszeli magyar diplomata múlt hét elején. „Még a héten megállapodhatunk Magyarországgal az igazságszolgáltatási reform ügyében” – jelentette ki ennek a hétnek az elején egy brüsszeli bizottsági tisztviselő. Ami pedig a legfrissebb: az Európai Bizottság szóvivője március 31-én, pénteken délben azt mondta, hogy „az igazságügyi reformokról folynak a tárgyalások, mást nem tudok ehhez hozzátenni”.
Hát ennyire egyszerű eligazodni a (fél)információk tengerében egy olyan ügyben, amely egyébként is nagyon sok leágazással rendelkezik. Magyarország küzd azért, hogy megfeleljen az EU-s elvárásoknak, amelyeket nem „Brüsszel”, hanem a tagállamok támasztottak tavaly decemberben. Lehetett hallani olyan kormányzati kinyilatkoztatásokat akkortájt, hogy semmi gond, március végére minden egyenesbe kerül és Magyarország hozzáférhet körülbelül 28 milliárd eurós forráshoz. Nem egy összegben természetesen, hanem elhárulnak az akadályok az elől, hogy a programok utófinanszírozására a számlákat beadja a kormány. Az összeg körülbelül háromnegyede a hétéves uniós finanszírozást jelenti (ezen felül van még a mezőgazdasági támogatás, azt semmi sem blokkolja), a maradék egynegyed pedig a helyreállítási alapból származó kifizetések.
Ahhoz, hogy minden kisimuljon, összesen 27 úgynevezett szuperfeltételt kell teljesíteni, amelyek közül 21 kapcsolódik a korrupció elleni küzdelemhez (ezek közül néhányat már tavaly ősszel megoldott a kormány, a többit nem, ezért kell most pótvizsgázni), 4 az imént említett igazságügyi reformhoz, kettő pedig a kontrollhoz és audithoz.
A március végi vállalás nagyon ambíciózusnak tűnt, nem is vették túlzottan komolyan Brüsszelben, nem is lett belőle semmi. Pontosabban két héttel ezelőtt a brüsszeli bürokraták asztalán landolt szinte az összes pontra reagáló magyar szabályozás-tervezet. Jelenleg ennek az értékelése zajlik, ahhoz ugyanis az Európai Bizottság ragaszkodik, hogy csomagban kezeljék az ügyet, vagyis egyszerre oldják fel az összes zárolást, mert ez azt jelenti, hogy minden a helyére került. Az is igaz, hogy az Európai Bizottság abból a feltételezésből indult ki, hogy mivel a magyar kormány már hónapok óta tudja, hogy mit kell tennie, ezért a szövegek is hamarabb elkészülnek. Az ugyanis egy másik elvárás, hogy olyan jogszabály-javaslatokat várnak a magyar kormánytól, amelyet az elfogadott formában terjesztenek be a magyar országgyűlésnek. A tavalyi év keserű tapasztalata volt ugyanis, hogy néhány jogszabály kisebb-nagyobb változáson esett át, mire elfogadta a parlament, ezért aztán úgy érezték az Európai Bizottságnál, hogy a magyarok átverték őket. Az elmúlt években szisztematikusan lerombolt bizalom maradéka is elillant, ma már a párbeszéd tényleg a rigorózus tanár és a folyamatosan hazugságon kapott diák kapcsolatára hasonlít.
Lehet persze úgy is látni ezt a dolgot, hogy ez a késedelem nem jelentős, nem okoz hiányt, van még tartalék a rendszerben arra, hogy tárgyalgassunk. De azt azért fontos leszögezni, hogy most, 2023 tavaszán egyrészt a 2021-2027 közötti költségvetési támogatásról, másrészt pedig arról a helyreállítási forrásról beszélünk, amelyet a tagállamok nagy része már másfél éve költ. És ez meg is látszik a gazdaságok állapotán. A többiekén is, meg a miénken is.
Ha már a jósoltatásokkal kezdtük, álljon is egy magas rangú uniós forrás véleménye pár nappal ezelőttről, aki azt mondta: „Nem sok esélye van annak, hogy nyár előtt megállapodás szülessen.”
Aki pedig a találgatásokban foglaltaknál pontosabb időpontokról szeretne tudomást szerezni, utazzon egy évvel előre az időben. Remélhetőleg, akkor már tényleg megtörtént eseményként kezelhetjük mindezt. Hiszen egy éve is körülbelül ezt gondoltuk.
