Öt évtizeddel elkészülte után került 2021-ben a Fortepanhoz Kereki Sándor közel 1800 felvételből álló fotógyűjteménye. Kereki 1968-ban tizenhat évesen, még gimnazistaként kezdett el fényképezni az édesapjától kapott szovjet automata Zorkij géppel. Szűkebb pátriája, a főváros, annak VI. és VII. kerületét járta elsősorban témáért. Sajátos groteszkséggel örökítette meg az őt körülvevő világot, embereket, élethelyzeteket, gesztusokat. Zsánerképei a szintén amatőr fotós, Vivian Maier képi világának humorát idézik. Autodidakta fotós volt, aki még a filmeket is maga nagyította, de a nyolcvanas évekre felhagyott hobbijával. Kereki Sándor képeiből december 6-ától a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban nyílt kiállítás. Ennek apropóján vesszük jobban szemügyre egyik képét. Egy kép anatómiája!
Világmegváltó csevej
Az 1980-ban készült fotón két fiatalember vitatja meg az élet nagy dolgait a Váci utca Vörösmarty térbe torkolló végén. Akkoriban még autók jártak erre, de nem sok, így nyugodtan lehetett a diplomatatáskán ücsörögni. Amikor Kereki Sándor képei megjelentek a Fortepanon, az oldal egyik látogatója, Bencze Szabó Péter magára ismert egy képen. Az elkapott pillanat történetét így írta le a Fortepannak: „Az egyikük nősülni készült: áradozott a kedveséről. A másik, egyébként fiatal műszaki diplomás, felvázolta nagyra törő üzleti terveit néhány hektár megveendő földről, amelyen majd káposztákat fog termelni, és hozzá persze kitanulja a savanyítás módszertanát. Az egyik, csak úgy, futólag, függetlenül a káposztától, megemlítette, hogy kettejük gyerekkoráról mesekönyvet ír a közeljövőben. A másikat ez a közlés nem nagyon hozta lázba, témát váltva azt ecsetelte, hogy Rubik Ernő bűvös kockája mekkora világsiker, és ő bizony már 4 perc alatt össze tudja forgatni a színeket. Apropó, ha lesz pénze, miután Super Color elnevezéssel színes tévék sorozatgyártását kezdi meg a székesfehérvári Videoton, ő is vesz egyet – közölte. A színes kocka-színes tévé témáról azután az egyik gyorsan váltott, és csak úgy megemlítette, hogy 88 éves korában, a minap, meghalt Josip Broz Tito. Ő az égbe ment, Farkas Berci viszont épségben lejött onnan a Szojuz–36-tal – tréfálkozott a másik. Ebben egyetértettek, majd latolgatni kezdték, mi jöhet az után, hogy Gdanskban Lech Walesa vezetésével sztrájkolnak. Valami ki fog törni a lengyeleknél, akkora durranás lesz, mint májusban, az USA-beli Cascade-hegységben lévő Szent Heléna-vulkán kitörése – állapították meg.”
Diplomatatáska
Az ülőalkalmatosságnak használt diplomatatáska a korszak szimbóluma is lehetne. Akkoriban a magukra valamit adó fiatalok – az iskolás generáció fiú tagjai is – kizárólag ilyennel jártak. A hetvenes évek elején indult el a kézitáska iránti őrült kereslet, kezdetben csak a debreceni Hajdúsági Bőrgyár által készített darabok álltak rendelkezésre, de a nyolcvanas évekre már több üzem készítette őket. A Skálában például igen borsos áron lehetett hozzájutni, csak a táska annyi volt, mint egy gyermek éves beiskoláztatása. Idővel a 800 forintos ár is csökkenni kezdett, 1986-ra pedig a divathullám is lecsengett, a rendszerváltásra pedig már rég a szekrényben porosodtak az aktatáskák.
A nyolcvanas évek Budapestje
A gulyáskommunizmus idején Magyarország különleges helyet foglalt el a keleti blokkban, a korlátok errefelé kissé alacsonyabbak és tágabbak voltak. A nyugati országokba való utazás így sem volt persze olyan egyszerű. Kétfajta útlevél létezett ekkoriban: a piros a baráti szocialista országokba volt érvényes, kék, úgynevezett világútlevéllel viszont Nyugatra is lehetett utazni. Csak keveseknek adatott meg, hogy az SAS gépeivel repülhessenek. Az árukészlet is színesebb volt, mint a lengyeleknél vagy épp Kelet-Berlinben. A dollárboltokban az országban élő diplomaták vagy az idelátogató nyugati turisták valutában vásárolhattak, de lassan a helyi lakosság is hozzáférhetett nyugati minőségű – vagy azt utánzó – termékekhez. A Vörösmarty téren még a Luxus áruház uralkodott, de a Váci utcában a Budapest Divatszalon mellett már sorra nyíltak a butikok, mint a Pataki Ági vezette Váci 10, a Bácskai Kitty által vitt Kitty Lauro, a Kék Elefánt vagy a Bagatell, ahol sikk volt vásárolni. Alakja diadala – a Triumph fehérneműmárka magyar szlogenje olvasható a kirakatban. Európa első női fehérnemű- és fűtőáru-előállítója, az 1886-ban alapított német cég ízléses szabásvonalú csipkecsodáit már 1967 óta meg lehetett vásárolni Magyarországon. „A Hungarocoop Magyar Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat tíz éve kötötte meg az első gyártási, együttműködési szerződést a Triumph-fal, amelyet 1975-ben újabb öt évre »prolongáltak«” – írta 1977-ben az Ez a divat. A melltartók, fűzők, fürdőruhák a kőszegi, a kapuvári, a bonyhádi és a Stár Szövetkezetben készültek, és Made in Hungary felirattal jutottak el akkoriban a világ különböző tájaira.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/48. számában, az időgép mellékletben jelent meg december 1-jén.
