Teljesen váratlanul, az augusztus 20-i nemzeti ünnepen jelentette be Lantos Csaba energiaügyi miniszter, hogy 2024. január 1-jétől átalakítják a meglévő háztartási napelemek elszámolási rendszerét. Aki éves szaldóban volt, az így havi szaldóba kerülne, ami több mint kétszázezer háztartást érintett t hátrányosan. Akik napelembe fektettek, nyilván az akkori szabályokkal számolták ki a megtérülést, vagyis buktak volna a módosításon. Valószínűleg nagyrészt családokról van szó, akik házat vásároltak, megállapodtak, és hosszú távra terveztek. Vagy terveztek volna.
Nem sokkal később Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője már arról beszélt: nem volna „fair”, hogy menet közben változzanak a szabályok, hiszen szerzett jogok sérülnének így. Valószínű, hogy a közmondásosan minden fontos döntését közvéleménykutatással „mérő” Fidesz rájött, hogy olyan társadalmi réteget fordítana maga ellen, amelyet óriási ráfordítással édesgetett magához korábban. A tehetősebb, Magyarországon nyilván elég szűk középosztály az, akinek van befektetnivaló pénze arra, hogy előre gondolkodjon, és környezetbarát megoldásokkal megtakarítást érjen el. Ők voltak azok, akiket 2010 óta a Fidesz-kormányok általában kényeztettek: az alacsonyabb jövedelműeknél jobban ki tudták használni a családtámogatásokat, a közszolgáltatások állapota pedig jóval kevésbé sújtotta őket, mint az alacsony keresetűeket: vélhetően meg tudták vásárolni a magánegészségügyi szolgáltatásokat, és akár a magánoktatást is.
Ha csak vállalkozóként nem akadtak fenn a jogbiztonság hiányán, a középosztálybeli életszínvonalat elérő polgárok akár elégedettek is lehettek a NER működésével – amely most megmutatta nekik is a rosszabbik arcát. Azt, amellyel a náluk többnyire gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező polgárok sokkal gyakrabban találkoznak. Az ő hétköznapi életüket átszövik az ehhez hasonló rajtaütésszerű jogszabályváltozások.
Jó példa erre, ahogy a kormányzat szűk két hónap alatt lebontotta a KATA-adórendszert, vagy ahogy egyik tanévről a másikra kötelezővé tette a hatéves kort betöltött gyerekek beiskolázását, így egyes családok azzal szembesülhettek, a gyerekük a középső csoport után nem nagycsoportos, hanem rögtön iskolás lesz szeptembertől. Vagy említhetjük szülészeti ellátást, amikor derült égből villámcsapásként érte a családokat, hogy megszűnt a szülészorvos fogadásának lehetősége.
Hasonlóan sikerült a pedagógus státusztörvény megalkotása is – jelenleg pedagógusok nem tudják, hogy mire mondanak igent, ha szeptemberben az új jogállást választják, az új teljesítményértékelési rendszerről szóló rendeletnek ugyanis még a tervezete sem ismert. A felsőoktatási intézmények nagy részét is átmenet nélkül szervezték át alapítványokba, az ezzel kapcsolatos uniós eljárás következtében tart most ott a dolog, hogy kérdésessé vált az Erasmus ösztöndíjak sorsa is. Idén ősszel pedig a jogosítvány megszerzése kerül sorra. Ezeknek a kérdéseknek a nagy része a családokat, gyermekeket, fiatalokat érinti – úgy tűnik, a családbarát és biztonságos Magyarországon éppen az ő számukra nem sikerül biztosítani a kiszámíthatóságot.
Ezekre a széles rétegeket érintő problémákra kivétel nélkül igaz, hogy a jogalkotás idézte elő őket, és igaz az is, hogy a nem mindegyik „zsebre megy” – van, amelyik csak az idegekre. De ez is éppen elég ösztönzés lehet a családoknak ahhoz, hogy máshol keressenek kiszámíthatóbb jövőt.
