A nagy felismerés viszonylag időben, a második Orbán-kormány idején megszületett: rendezni kell az oktatásban a béreket. Ez ugyan önmagában kevés egy korszerű oktatási rendszerhez, és számos megszorítással is járt – nagyobb adminisztratív terhekkel, a pótlékok megszüntetésével – mégis megtörtént: a bértáblát a minimálbérhez kötötték. Majd a választás után szinte azonnal meggondolta magát az új kormány, így a bérek évről évre egyre jobban leszakadtak. Tíz évnek sem kellett eltelnie, hogy a pedagógus bértábla egy jelentős részét a garantált (szakképzett) bérminimumra kelljen kiegészíteni.
Megszületett az a felismerés is, hogy rendezni kell az egészségügyi dolgozók bérét: ebből végül az orvosok bérének szabad szemmel is látható emelése valósult meg, ez viszont csak akkor, amikor a helyzet a járvány miatt már tarthatatlanná vált, és az egészségügy összeomlásától kellett tartani. Közben az állami egészségügyi ellátás színvonala olyan mértékben leesett, a magánegészségügy forgalma olyan mértékben kilőtt, hogy mára el lehet mondani: a társadalom kettészakadt, pénzkérdés lett, hogy ésszerű időben jutnak-e el a betegek szakorvoshoz vagy képalkotó vizsgálatra. Sorra szűnik meg vagy szünetel az ellátás kórházi osztályokon, szakrendeléseken. Persze lehetne azzal érvelni, hogy az egészségügyi reformok – így egy orvosbéremelés is – csak legkevesebb egy évtized múlva szokták éreztetni a hatásukat. Csakhogy az Orbán-kormányok alatt már eltelt egy évtized, mire egyáltalán eljutottak a reformig, és ez is “csak” egy béremelés és a hálapénz kivezetése volt. Egyéb rendszerszintű problémákról nem volt szó.
A legnagyobb probléma az, hogy most nem „a dübörgő gazdaság” időszaka következik, nem Magyarország legjobb évtizede, ahogy korábban a kormány a 2010-es éveket szívesen reklámozta, hanem a hét szűk esztendő, ahogy Orbán Viktor fogalmazott nemrég az állami rádióban.
Az az idő, amit ki lehetett volna használni arra, hogy a közegészségügyet és a közoktatást ne meztelen fenékkel lökjék ki a fagyos télbe, elveszett. Széles látókör és előregondolkodás helyett eseti tűzoltás zajlott, és meghátrálás, amikor a kormány saját, hosszú távúnak mondott terveihez kellett volna következetesen ragaszkodni.
Éppen csak működő oktatással és egészségüggyel vág hát neki Magyarország a hét szűk esztendőnek, amikor talán a korábbinál is fontosabb lenne a lakosság jóléte szempontjából, hogy ez a két terület rendben legyen. Azért is, mert egy válságidőszak érdemi előrelépést nem, csak lecsúszást hozhat. Könnyű elképzelni, hogy hova vezet ez akkor, ha már eleve lentről indultunk.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
