Orbán Viktor: Magyarország a világ ötödik leginkább high-tech országa.
Nehéz most megszólalni, miközben az Ügyfélkapu a többedik belépési kísérletet követően végre beenged, hogy rögvest átirányítson egy másik felületre, ahol újfent meg kell adnom az előbb már megadott adataimat, csak mert. De nem vagyok elégedetlen, a minap is milyen ügyesen foglaltam időpontot a Kormányablakba, jó, az is igaz, hogy ott aztán elsőre elhasalt az ügyem valami dokumentum hiányán. Mondjuk bonyolult eset volt, mert át kellett volna innen oda írni a valamit, szóval megértő vagyok. És a népszámlálás is flottul megy, habár a fűtéssel gondban leszünk, ami itt van, az ott nincs, mindegy, beikszelem a fát, az úgyis népszerű.
Jut eszembe! A biztosítást el ne felejtsem! (Figyelem, pillanatra bétekintést engedek elmém működésébe: tehát fa, vagyis fakitermelés, úgy lesz papír, a biztosító postán kérte elküldeni a dokumentumokat). Valahol kell lennie egy borítéknak, tán ebben a fiókban, na, meg is van, fenébe, ez szülinapi, végül is egy biztosító társaságnak is meg kellett születnie valamikor, jó lesz. Nem jó, nem fér bele az összes igazolás, délután beugrok a postára offline.
Most pedig gépjárműre, irány vidék! Be szép falu! Be cuki kis garázsbolt, házi kecskesajt, nyami, csak nincs nálam készpénz, hol tudok felvenni? Hol? De hát az hárommal odább, húsz perce jöttem át rajta. Azért köszönöm a kóstolót. Hogy elvinném-e? Persze, arra megyek. Napi két busz, és elment? Nem, tényleg nem gond, mondom, hogy arra megyek. Szerintem addig simán odaérünk, de azért ránézek a menetrendre, mi van már, aha, nincs térerő. Sehol sincs? A hegyek, értem. Ez komoly, hogy nem tudok kártyával fizetni? De nekem szükségem van erre, és meg is tudom venni. Mindig elszáll a hálózat? És mikor jön vissza? És ki tudja? Viszont váltottam BKK-bérletet telefonra, és működik. Ezér’ jó high-tech országban élni!
