Az erőnk az erőnk látszatában rejlik. Az idézett gondolatot tulajdonítja Mihail Gorbacsovnak a Csernobil című, néhány éve az HBO-n futó sorozat. Ha meg akarjuk érteni laikusként, kívülről és messziről szemlélve, a beszámolókra és szakértői véleményekre alapozva, szükségképpen hiányos információk birtokában azt a különös eseménysort, amely szombaton zajlott le Oroszországban, ezt az idézetet érzem a legbiztosabb kapaszkodónak.
Ahogy az egykori szovjet vezetés presztízsét rombolta 1986-ban a csernobili katasztrófa és annak kezdeti, tragikusan felelőtlen, abszurd kezelése, feltételezésem szerint úgy nem tett jót a Wagner-puccs Vlagyimir Putyinnak, noha az akció hamar hamvába holt. Egy autoriter rendszer, amely ráadásul területrabló háborút folytat a szomszédja ellen, nem engedheti meg magának, hogy ne minden pillanatban erőt sugározzon magából.
Jevgenyij Prigozsin hónapok óta nyíltan, roppant kemény szavakkal ostorozta a Putyin-féle állami hadvezetést, szemmel látható következmény nélkül. Most pedig magánhadseregével, az ukrajnai frontnak hátat fordítva, Moszkva ellen indult, amit nem lehet másként nevezni, mint puccsnak. Az események lefolyásából úgy látszik, a hírhedt zsoldosvezért leginkább a szorult helyzetéből való kitörés vágya vezérelte, aligha számolhatott azzal, hogy diadalmasan bevonul a Kremlbe. A puszta életét viszont megmentette, ahogy talán a renoméját is: amerre járt, nem ellenséges közeg fogadta, mint tavaly februárban az Ukrajnába benyomult orosz haderőt. A jelek szerint azonban minden mást elveszített: elhagyta az országot, a Wagner pedig alighanem betagozódik az orosz reguláris seregbe.
Kardot rántott puccsistával nem így szoktak bánni, különösen nem háború idején egy autoriter rendszerben. Prigozsin egyfajta népi hőssé, élő (idővel: halott) legendává, sztyeppei betyárrá válhat, Putyin alternatívájává semmiképp.
Mondhatjuk, hogy az orosz elnök túlélte a puccsot, azt azonban nem, hogy ezzel meg is erősödött. Kiderült, hogy hatalma sebezhető, a tekintélye kikezdhető, a konfliktust pedig egy külső szereplő, Lukasenka bevonásával tudta csak rendezni. A kiterjedt vérontást elkerülte, de a Wagner harcosai az alku alapján büntetlenül öltek orosz katonákat, semmisítettek meg modern hadi eszközöket.
Az ukrán háborúnak nincs más igazságos megoldása, mint az orosz visszavonulás, ehhez szombaton nem került közelebb a békére vágyó nagyvilág. Ha martalócaival Prigozsin átveszi a hatalmat, valószínűleg akkor sem kerül. Putyin érzékeny ponton kapott sebet, de a háborúját folytatni tudja. Csak a halvány reménye él annak a forgatókönyvnek, hogy a sorsa hasonlóan alakul, mint Gorbacsové 1991-ben. Aki nyáron túlélte a veszettek puccsát, a Janajev-féle kétségbeesett zendülést, ám sebet kapva, a nyilvánvaló kiszolgáltatottság bélyegével kisvártatva elvesztette hatalmát, a Szovjetunió kilehelte lelkét.
Tartok tőle, ezúttal nem lesz ilyen szerencsénk.
