Miért jellemző annyira korunkra a kötődésképtelenség? Hogyan jutottunk oda, hogy addig keressük a „tökéletest”, csalódottan félredobva mindenkit az első nézeteltérés után, amíg végül kifutunk az időből? Bőven olvashatunk minderről önismereti honlapokon, csak épp általában már a problémafelvetés sem pontos. A válasz pedig általában annyi: légy önállóbb, válj még inkább önmagaddá!
Radikálisan másféle magyarázatokra bukkanhatunk korunk sztárfilozófusánál, Byung-Chul Hannál, aki tavaly még Budapestre is ellátogatott. Akkor megjelenés előtt állt Erósz haldoklása című kötete, de gondolatait már ismertette CEU-s előadásában. Így kiderülhetett, friss munkája afféle szerelemfilozófiai alkotás, többek között Platón A lakomájának vagy Alain Badiou-nak a nyomdokában. A német-dél-koreai filozófus a neoliberalizmus teljesítményelvűségének egyik kiemelt kritikusa, ezt kárhoztatja a magánélet vonatkozásában is. Úgy látja, a valódi szerelem haldoklik, átadva helyét a felszínes érzelmeknek, a gyorsan múló érzelmeknek és az internetes pornónak. Leginkább a nárcizmust hibáztatja érte, a depressziót is nárcisztikus betegségnek nevezve. Amiben részben igaza is lehet, de azért tegyük hozzá, hogy nem mindig így van ez.
Mindenesetre tény, hogy a létezés értelmében elbizonytalanodott, különféle valláspótlékokat kereső ember végzetesen magába fordult. Byung-Chul Han arra mutat rá, hogy mindaddig képtelenek leszünk megismerni a valódi szerelmet, amíg nem tudunk kikeveredni magunkból. Problémának látja, hogy a másik emberben mindig önmagunkat keressük, emellett képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a fájdalmas tapasztalások is fontosak, azokat nem lehet megúszni. Ahhoz, hogy a másikat be tudjuk fogadni, sok mindent fel kell adnunk addigi énünkből, korábbi életünkből.
A filozófus, akit még a pápa is előszeretettel forgat, összekapcsolja mindezt a haláltól való fokozott rettegéssel, illetve a puszta élethez való ragaszkodással. Úgy látja, még az élet tartalmas megéléséről is képesek vagyunk lemondani, az önmagában vett létezésről viszont kevésbé. Bolyongunk céltalanul, mindent magunkhoz viszonyítunk, és úgy hisszük, egyszer magától értelmet nyer majd minden, csak addig kell kihúznunk valahogy. Byung-Chul Han neoliberalizmus-kritikáját adott esetben egyfajta radikális baloldali világnézettel is azonosíthatnánk. A filozófus munkássága attól igazán erős, hogy mégsem érzi úgy még egy liberális, adott esetben kapitalizmuspárti olvasó sem, hogy rögtön el kéne vetnie ezeket a gondolatokat. Sokkal inkább teszi megfontolás tárgyává azt, ahogy ő a világot szemléli, esetlegesen arra jutva: a teljesítményelvű gondolkodás sok tekintetben hasznos, célravezető, viszont rengeteg kárt is tud okozni. Főleg, ha az élet minden egyes területére kiterjesztjük azt.
Márpedig a szerelem bizonyosan nem olyasmi, amiben hasonlóképp kéne működni, mint a gazdasági életben. A boldogságra valóban nehéz rátalálni, majd azt őrizni, ha azt hisszük: végtelen lehetőségből válogathatunk. Az ismerkedős oldalak logikája márpedig társadalomszervező erővé vált. A XXI. század hiperaktív, ideges hétköznapjaiban nehéz attól a képzettől elszakadni, hogy a világnak kell hozzánk idomulnia, nekünk megfelelnie.
Byung-Chul Han napjaink talán egyik legfontosabb gondolkodója. Kényelmetlen lehet mindannyiunknak, amiről ír, a szembesülést viszont nem kerülhetjük el.
Byung-Chul Han: Erósz haldoklása. Ford.: Csordás Gábor. Typotex Kiadó, 2022. 2500 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/5. számában jelent meg, február 3-án.
