Jövő kedden, azaz november nyolcadikán tartják az Egyesült Államok soron következő éves választását. Az államokban ugyanis minden negyedik év elnökválasztási év, és minden második a teljes Képviselőház újraválasztásának éve egyúttal, az elnöki ciklus kezdetekor és félidejében. Az alsóházon kívül még a felsőház azaz a Szenátus harmadát is újraválasztják, komoly tétje van hát a választásoknak mind a demokraták, mind a republikánusok számára; nem beszélve arról, hogy az állami kormányzók kétharmadára és a helyi tisztségviselők garmadára is szavazni fognak az urnához járuló amerikaiak.
Joe Biden elnök határozott, a demokrata bázis számára fontos intézkedéseinek meghozatala (a fegyvervásárlás jelentős szigorítása, a könnyűdrogok használata miatt börtönre ítéltek általános amnesztiája), illetve a konzervatív többségű Legfelső Bíróságnak az abortuszhoz való hozzáférést korlátozó döntése után úgy nézett ki, hogy nem csak Biden elnök népszerűsége növekszik, de ezzel együtt a demokraták esélyei is mind a felsőház, mind az alsóház megtartására.
A különböző felméréseket összesítő Fivethirtyeight.com adatai szerint ekkor, vagyis, nagyjából egy hónapja a Szenátus megtartására 70 százalék, míg a Képviselőházéra 32 százalék esélyük volt a demokratáknak, ráadásul az esélyeik javulóban voltak, hiszen a fent említett szimbolikus döntéseken kívül úgy nézett ki, hogy a gazdaság is jó vágányon halad. A munkanélküliség jelentősen csökkent (3,5 százalékra a covid-járvány idején lévő 14 százalékról), a benzin ára a korábbi magas szintről szintén lefelé tartott a gallononkénti (3,78 liternyi) 5-6 dollárról, és már csak 3,7 dollár volt ekkor.
A republikánusokat még az is sújtotta, hogy legvalószínűbb 2024-es jelöltjük, Donald Trump exelnök nyaka körül is egyre szorult a hurok. Mint azt megírtuk, Trump floridai birtokán, Mar-a-Lagoban titkos és szigorúan titkos iratokat tárolt jogtalanul, és beidézték a január 6-i eseményeket vizsgáló bizottsági meghallgatásra, ahová bekérették adópapírjait is. New York-ban pedig Letitia James ügyész a Trump Organization (mintegy 500 Trump birtokában vagy részleges birtokában lévő cég tartozik ide) gyanús ügyei körül vizsgálódott. Biden elnök népszerűségét növelte az ukránok hadi sikere is, hiszen kezdettől fogva teljes mellszélességgel kiállt az ukránok mellett.
Az infláció a döntő téma
Mostanra viszont elhalványodott minden más téma a kibontakozó megélhetési válság kérdésköréhez képest. Egy októberi New York Times/Siena felmérés megállapította, hogy a valószínű szavazók 64 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban (ott nagyon magasnak számító, 8,2 százalékos az infláció, miközben egy szeptemberi Monmouth-felmérés szerint a válaszadók 82 százaléka tartja nagyon fontosnak az áremelkedés kérdését), ennek megfelelően már 4 százalékpont az általános republikánus jelölt előnye az általános demokrata jelölttel szemben. (A kérdés azért így merül fel, mivel az Egyesült Államokban nem pártlistára, hanem kizárólag pártjelöltekre szavaznak, azaz minden egyes állam minden egyes körzetében képviselő- és szenátorjelöltekre lehet csak szavazni, listára nem.)
Természetesen az „általános jelölt” (generic candidate) nem létezik, és nagyon fontos, úgynevezett „csatatér” államokban pontosan azért van még mindig esély demokrata győzelmekre, mert a választóknak végeredményben nem a demokrata párt és a republikánus párt, vagy Biden és Trump, hanem például Pennsylvaniában John Fetterman és Mehmet Oz között kell választaniuk, vagy Georgiában Herschel Walker és Raphael Warnock között.
Mivel már jóideje egyfajta örökös „hideg polgárháború” dúl az államokban (elsősorban a szimbolikus politika területén), a legtöbb választókorú polgárt egyáltalán nem érdekli a napi politika, sokan csak a négyévenkénti elnökválasztás idején vesznek részt a választásokon. Ahogy a hideg polgárháborúba egyre jobban belesüpped Amerika, egyre nagyobb a politikától távolságot tartó, magát függetlennek tartó állampolgárok száma is; az ő meggyőzésük és az elkötelezett saját tábor mozgósítása mindkét oldal számára mindennél fontosabb.
Az alacsony érdeklődést jól mutatják a választási részvételi számok is: még a négyévenkénti, valóban jelentős elnökválasztások idején is alacsony (50-60 százalékos) a választói részvétel, a „midterm”, azaz terminus közbeni választásokon pedig még kevesebben vesznek részt (nagyjából 40 százalék), így a mozgósításnak választásokat eldönteni képes szerepe van. Az alacsony részvételnek az is oka, hogy egy régi történelmi hagyomány szerint a november első vasárnapját követő első kedd a választás napja, ami viszont ugyanúgy munkanap, mint minden más normális kedd, így elsősorban azok tudnak szavazni, akik megtehetik, hogy munkanapon nem dolgoznak.
A republikánus párt jelöltjeinek esélyeit növeli, hogy a párt legnagyobb szavazói tömbje a vidéken élő nyugdíjas korúak, és ők könnyebben tudnak időt szánni a szavazásra, mint az inkább a demokrata párt támogatóinak számító városi fiatalok. (A legnagyobb különbség a demokraták javára az egyetemet végzett fiatal városlakók körében van, míg az alacsonyabb végzettségű vidéki szavazók körében a republikánus párt vezet a New York Times/Siena felmérés szerint.) Ez a demokraták esélyeit ugyanúgy rontja, mint a napi megélhetés nehézségei, így aztán nincs olyan felmérés, amelyik ne adná az alsóházat vissza republikánus irányítás alá.
Pennsylvania és Georgia dönthet
Visszatérve a felsőházra, azért is említettük az előbb külön Pennsylvaniát és Georgiát, mert csatatér-államnak számítanak már egy ideje. Az amerikai demokráciára ugyanis jellemző, hogy a választás sokszor csak szimbolikus: szinte biztos a győztes személye Új-Angliában, illetve a nyugati partokon, ahol demokrata, vagy a mély Délen, ahol republikánus győzelem borítékolható. Valódi küzdelem szinte csak a középnyugat államaiban van, melyet Rozsdaövezetnek is mondanak, mivel a századforduló környékén ezek jelentős ipari központok voltak, mostanra azonban leépülőben vannak. Ezek közé tartozik Wisconsin, Michigan, a délkeleti államok közül viszont szinte kizárólag Georgia (több okból kifolyólag is, de úgy tűnik, hogy Florida tartósan a republikánusoké lesz), ahol a demokrata kormányzójelölt Stacey Abrams az elmúlt években jelentős nagyságú és eredményes politikai gépezetet épített fel.
Pennsylvaniában 2016-ban Trump nagyon alacsony különbséggel, de nyert Hillary Clintonnal szemben, és ez volt az az állam 2020-ban, ahol a levélszavazatok elhúzódó megszámolása miatt utoljára dőlt el a győztes személye, a pennsylvaniai elektorok szavazatai pedig végül Bident juttatták az elnöki székbe. (Legutoljára pont Philadelphia városában számolták meg a szavazatokat, ahol Biden elsöprő többséggel nyert, és ezek a szavazatok kellettek ahhoz, hogy saját javára fordítsa a választási versenyt hátrányból.)
Pennsylvania úgy tűnt, hogy sima befutó lesz a demokraták számára, és ezzel elvehetnek egy republikánus széket a Szenátusban, ami rendkívül fontos számukra, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a republikánusok pedig pont Georgiában (vagy Arizonában) fordítanak, és a demokraták számára felmérhetetlenül fontos, hogy a 100 fős Szenátusból legalább 50 széket megtartsanak (szavazategyenlőség esetén az alelnök, Kamala Harris szavazata dönt). Jelenleg egy demokrata és egy republikánus képviseli Pennsylvaniát, ám a republikánus szenátor, Pat Toomey már 2020-ban bejelentette, hogy visszavonul a politikától terminusa lejártával. Toomey semmiképpen sem keményvonalas vagy „trumpista” republikánus; azon hét republikánus szenátor egyike volt, akik elítélően szavaztak Trump második, ezúttal a 2020. január 6-i lázongás szításának vádjával indított impeachment-eljárása során.
A szenátori szék demokrata jelöltje John Fetterman, az állam alkormányzója, míg a republikánus jelölt dr. Mehmet Oz tévés személyiség még csak ismerkedett ekkor azzal az állammal, amelyiknek a képviseletére vállalkozott – hiszen nem sokkal korábban költözött csak oda New Jersey-ből. (Az Államokban mindenkinek kötelező helyben laknia a képviselethez, akár egyszerű városi képviselőjelölt valaki, akár szenátorjelölt.) Igen ám, de John Fettermann kampány közben stroke-ot kapott, amit alig élt túl. A dr. Ozzal való vitája során többször megakadt, igazából csoda, hogy talpon volt. A kamerák előtt otthonosan mozgó Mehmet Oz pedig kiváló stratégiát választott: egyáltalán nem amiatt támadta ellenfelét, mert annak láthatóan egészségügyi problémái vannak, hagyta, hogy arról az elemzők beszéljenek. Csavart egyet a dolgon és azzal vádolta ellenfelét, hogy Washington (azaz a Biden-féle kormányzat) „radikalizmusát” képviseli, míg ő maga az emberek képviseletére vállalkozó centrista jelölt – noha a republikánus előválasztás során még azzal kampányolt, hogy bírja Trump támogatását, és hogy szeretné újra naggyá tenni Amerikát. A vita során egyértelművé vált még a demokrata szavazók számára is, hogy Ozban több energia van, mint a stroke-jából lábadozó Fettermanban, így aztán az sem meglepő, hogy a demokraták akkorának látják a bajt, hogy Biden elnök és Harris alelnök egyidejűleg mentek Pennsylvaniába, hogy a demokrata alkormányzó mellett kampányoljanak.
Összességében az látszik a jelenlegi felmérésekből és trendekből, hogy a republikánusok megszerzik az alsóház vezetését, míg a demokratáknak ugyan van esélyük arra, hogy megtartsák a Szenátust, de ez egyre csökken. Egy demokrata politikai stratéga szerint az, hogy egyáltalán még van erre esélyük, kizárólag a gyenge republikánus jelöltek (mint Oz és Walker) miatt lehetséges. Akármi is fog történni, az biztos, hogy Biden ebből csak rosszul tud kijönni: mivel az alsóház megtartása esélytelen, vagy amiatt fogják kritizálni párton belül a centristák, mert túlságosan radikális lépéseket tett, vagy amiatt a baloldaliak, mert nem volt eléggé progresszív az elmúlt két évben.
