Egy nappal a holland parlamenti választás előtt a szélsőjobboldali pártvezért ért támadás kavarta fel a helyi közéletet. Még Mark Rutte kormányfő is kiállt a Fórum a Demokráciáért pártot vezető Thierry Baudet mellett, egyértelműen elítélve a politikusok fizikai bántalmazását. A férfit egy sörösüveggel vágták fejbe. Pártja a 2019-es önkormányzati választások nagy nyertese volt egymillió szavazattal, és bár azóta belső konfliktusok is akadtak bőven, de a százötven fős alsóházban öt szék jelenleg is a övék.
A csütörtöki választás tétje, hogy ki következhet az Orbán Viktor után leghosszabb ideje kormányon lévő európai vezető után, hiszen Mark Rutte az egyetlen a magyar kormányfő mellett, aki 2010 óta állandó résztvevője a különböző uniós csúcsoknak. A migrációs politikát illető ellentmondások azonban szétfeszítették a jelenlegi, négypárti koalíciót, végül Rutte le is mondott, egyben bejelentette, hogy felhagy a politizálással. Tizenhárom év, valamint négy különböző koalíciós kormány után most először kap majd új vezetőt Hollandia.
Kérdés, ki jön
Négy párt is van, amelyik szeretné megszerezni a vezetést, de jó esély van arra, hogy egyik sem fogja tudni egyedül átlépni a húsz százalékot. Versenyben van Rutte-féle Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD), a Zöldek-Munkáspárt szövetség (GL/PvdA), Geert Wilders Szabadságpártja (PVV) és az Új Társadalmi Szerződés (NSC), amelyet új pártként egy korábban népszerű kereszténydemokrata politikus vezet. A következő kormány – hasonlóan a korábbiakhoz – egy hónapokig tartó egyeztetés után felálló koalíciós szövetség lehet majd.
Az elmúlt évtizedeket – mint a brit The Guardian írja – a holland politikában is a jobbközép és balközép hagyományos pártjainak népszerűségvesztése jellemezte. Miközben a nyolcvanas években még a szavazati arány több mint nyolcvan százalékát kapták, ez mára alig több mint negyvenre zuhant vissza. Egyre több kisebb párt bukkant fel közben: a leköszönő parlamentben húsz volt jelen, most pedig egyenesen huszonhat indul, és nagyjából 18-an szerezhetnek legalább egy helyet.
VVD
Rutte piacpárti, szociálliberális pártját jelenleg az igazságügyi miniszter, Dilan Yeşilgöz-Zegerius vezeti, ő gyerekkorában menekültként érkezett az országba, de célja a migráció visszaszorítása. Győzelmük esetén egyben Hollandia első női miniszterelnöke lenne. A VVD jelenleg kétszintű menekültrendszert vezetne be: eltörölné az állandó letelepedési engedélyt, és csak tíz év után engedélyezné az állampolgárságot. Yeşilgöz-Zegerius korábban ráadásul azt sem zárta ki, hogy összefogna a radikális jobboldallal, de azóta ebből finoman kihátrált.
NSC
A Pieter Omtzigt vezette NSC hasonló szlogenekkel operál, mint a Magyarországon 2009-ben berobbant LMP: azt ajánlják, hogy ők másképp fognak politizálni, egyúttal a jó kormányzás fontosságát hangsúlyozzák. Szintén korlátoznák a bevándorlást, egyben adóreformot hajtanának végre, és az alacsony jövedelmű családok segítésére helyeznék a hangsúlyt.
GL/PvdA
A zöld-baloldali szövetség az egyetlen jelentősebb erő, amely nem annyira a migráció visszafogására, inkább hagyományosabb baloldali üzenetekre építene. A szövetséget vezető Frans Timmermans fenntarthatóbb jövőt és erősebb Európát ígért.
PVV
Wilders Szabadságpártja a legutóbbi választáson is kifejezetten jól szerepelt, de mások eddig sem igen kívántak koalícióra lépni vele. A szélsőjobboldali, iszlámellenes szervezet 2010-ben ugyanakkor egy rövid ideig parlamenti támogatást nyújtott Rutte kabinetjének. Wilders a menedékjog radikális visszavetését, az iszlám iskolák és mecsetek betiltását követeli, utóbbi időben viszont jóval engedékenyebbnek tűnik, hogy ezzel is megnyerhessen lehetséges koalíciós partnereket.
A közvélemény-kutatások jelenleg 18 százalékra teszik a VVD-t, míg a GL/PvdA szövetség nagyjából 16 százalékon áll. Az NSC szintén 16 körül mozog, míg a PVV-t 15 százalékra jósolják. Tehát gyakorlatilag mind a négyen azonos szinten, egymással szoros versenyben vannak. Mindenféle konstellációk elképzelhetők a kisebb pártokkal közösen: akadnak, akik kívülről elfogadnák Wilders támogatását is, vannak viszont, akik egyértelműen távolságot tartanának tőle.
Mark Rutte és Orbán Viktor viszonya korántsem nevezhető felhőtlennek. A magyar miniszterelnök volt, amikor a holland vezetőnek még a nevét sem mondta ki, csak „holland fickónak” nevezte, aki szerinte durván támad, és pénzügyileg büntetné Magyarországot.
