Újabb provokatív üzenettel állt elő Jevgenyij Prigozsin, az orosz Wagner-csoport vezetője, Putyin egykori szakácsa, aki ezúttal személyesen hívta Bahmutba Szergej Sojgu védelmi minisztert, hogy tekintse meg a valóságos helyzetet. – Tekintettel a bonyolult műveleti helyzetre és az ön többéves harci tapasztalatára, arra kérem, jöjjön el Bahmut település területére, és értékelje maga a helyzetet – fogalmazott a zsoldoshadsereg vezetője, amit sokan úgy értékelnek, hogy tovább folytatódik a rivalizálás Prigozsin és a védelmi minisztérium között. De hol tart most a hatalmi párbaj?
Mint ismert, Vlagyimir Putyin egykori szakácsa az elmúlt egy év során több alkalommal is kritikával illette az orosz katonai vezetést, amit akkoriban sokan az információs háború részének tekintettek, hogy megtévesszék az ukránokat. A nyugati hírszerzési jelentésekből azonban meglehetősen gyorsan kiderült, hogy ennél jóval bonyolultabb a helyzet, hiszen Prigozsinnak idővel még komolyabb ambíciói támadtak. Ez még az az időszak volt, amikor a Wagner alakulatai egyértelműen bizonyították a hadszíntéren, hogy messze hatékonyabban működnek az orosz reguláris erőknél – ez a helyzet azonban nem tartott sokáig. A Wagner ugyanis Bahmutnál és a délebbre fekvő Vuhledarnál óriási vérveszteségeket szenvedett. És bár az elesett wagneresek többsége egykor az orosz büntetés-végrehajtási intézmények vendégszeretetét élvezte, az ő elvesztésük is alaposan rombolta a zsoldoshadsereg hatékonyságát. Emlékeztetőül: a Wagner taktikája eddig az volt, hogy a kevésbé képzett, börtönből kihozott embereket küldte előre a húsdarálóba, akiknek az volt a feladatuk, hogy kifárasszák az ukrán védőket. Majd miután ők kivéreztek, a Wagner magasan képzett, harcedzett katonáié lett a főszerep, akik ezután már könnyebben elbántak az ukrán katonákkal. Az adatok magukért beszélnek: csak Bahmutnál 20-30 ezer orosz katona vesztette életét, illetve sebesült meg a harcokban, ezeknek a többsége a Wagner köreiből került ki.
Ezek után aztán nem is annyira meglepő, hogy Prigozsin május 5-én egy különösen indulatos videóval jelentkezett katonái holtteste mellől, ahonnan Sojgut, illetve Valerij Geraszimov vezérkari főnököt kérte számon, hogy nem küldenek elegendő lőszert nekik Bahmutba. Sőt, a Wagner-vezér nem érte be ennyivel: bejelentette, hogy a súlyos veszteségeik miatt május 10-én kivonulnak Bahmutból és átadják helyüket a csecsen harcosoknak. A zsarolás ugyan hatott, a Wagner megkapta a lőszereket, azonban Prigozsin nem hagyta annyiban és elárulta: a védelmi minisztérium megfenyegette, hogy hazaárulással fogják megvádolni, ha netán kivonná a zsoldosait Bahmutból.
Érdekes módon ez az üzengetés éppen akkor történt, amikor az orosz erők látványos kudarcot szenvedtek Bahmut alatt. Az ukránok egy meglepetésszerű támadással 2 kilométerrel szorították vissza az oroszokat, ami már önmagában siker azok után, hogy pár hete még az volt a kérdés, mikor vonják ki az ukránok az utolsó erőiket a városból. Hogy megértsük a bahmuti visszavonulást, először is tudnunk kell, hogy az első sorokban itt a reguláris erők harcolnak, akik próbálják felújítani a támadást, mögöttük pedig a Wagner katonái vannak (a két szárnyon Bamhutban légidesszant-alakulatok foglaltak helyet, akik keményen tartották az állásaikat). Az ukránok azonban folyamatosan figyelték, hol a leggyengébbek a támadók pozíciói, ennek alapján pedig az orosz reguláris alakulatokat vették célba. Ezek az egységek aztán el is hagyták a terepet, amit Prigozsin megfutamodásnak nevezett, a védelmi minisztérium viszont azzal próbálta magyarázni a helyzetet, hogy pusztán taktikai visszavonulást hajtottak végre. De akármi is történt, annyi bizonyos: a Prigozsin kontra Sojgu és Geraszimov párbaj továbbra sem ért véget, így a jövőben még számos felvonását láthatjuk ennek – a Kreml számára egyre kellemetlenebb – rivalizálásnak.
Nagy kérdés azonban, hogy mennyire van valós hatalma Prigozsinnak, vagyis hogy mennyire vehetők komolyan a fenyegetései az orosz védelmi minisztériummal szemben. A szakértők szerint már a Wagner-vezér által korábban kilátásba helyzetet bahmuti visszavonulás sem volt komolyan vehető, mert az orosz vezetés erre egyértelműen árulásként tekintene, ami az eddigi gyakorlat szerint azt is jelentené, hogy Prigozsin ezzel elbukná az összes vállalkozását, amit az elmúlt években felépített. És bár sokan úgy tartják, hogy Prigozsinnak azért vannak olyan támogatói, akik a hatalom részéről vagy az üzleti szférából kiállnának mellette, ez aligha lenne elég ahhoz, hogy a szakácsból lett zsoldosvezér visszanyerje a befolyását vagy hogy politikai szereplőként megszorongassa Putyint. Mindezzel valószínűleg Prigozsin is tisztában van, így a mostani üzengetések sokkal inkább felelősség-áthárításnak tűnnek, mint fenyegetésnek.
