Az Artusban minden előadásban kiemelt jelentősége van a közönséggel való kapcsolatnak, annak, hogy közösségi élményt adjunk. A színészek a nézők között játszanak, sokszor nincs is hagyományos értelemben vett nézőtér, hogy interakciót alakíthassunk ki a közönséggel. Ez most nem tud létrejönni és a streaming sem jelent valódi megoldást, ezért gondoltunk arra, hogy ha már emberek nem jöhetnek, állatoknak játszunk. Olyan állatoknak, akik nagy szeretetben, de kalitkában, ketrecben akváriumban, terráriumban töltik életük jelentős részét – mondja Goda Gábor rendező.
Az Artus Művészeti Stúdió január 23-án rögzíti és 30-án mutatja be Állati nézők című darabját. A társulatvezető szavai szerint az eredeti koncepción a különféle állatok környezeti változásokra való érzékenysége miatt változtattak, ezért jelen állás szerint egy ponty tekintheti meg élőben az előadást, aki később vissza fogja nyerni szabadságát.
Mi értelme van állatoknak játszani, akikről alappal feltételezhetjük, hogy a művészetek iránt nem mutatnak érdemi fogékonyságot? Miért jó ez az állatoknak? – adódik a kérdés. Goda Gábor szavai szerint a művészi erőfeszítésekből nyilvánvalóan semmit nem érzékelnek. De ahogy a minket körülvevő élőlények – emberek, növények és állatok – hatással vannak ránk, energiát sugároznak felénk, ugyanígy mi is sugárzunk feléjük valamit.
– Színházi körülmények között sem a zenét, sem a táncot, sem a hangokat, fényeket nem értelmezni akarjuk, hanem csak befogadni és élvezni a hatást. Azért vagyunk benne, mert tetszik nekünk, mert pozitív energiával tölt el bennünket – fogalmazott, hozzátéve: valami hasonló történik velünk akkor is, ha kimegyünk az erdőbe sétálni, vagy kutyánk, macskánk szeretetét érezzük. – Az Állati nézők egy valódi, élő, színpadi előadás, zenével, szöveggel, tánccal, fényekkel, vetítéssel, ugyanúgy, mintha emberi nézőknek játszanánk – tette hozzá.
Goda Gábor beszélt az Artus túlélési stratégiájáról is. Alapvető hozzáállásuk a pandémiát nem büntetésként felfogni, annak ellenére, hogy nagyon sok nehézséget és kárt okoz. – Engem az motivál, hogy mit lehet tanulni, hogyan tudunk valami jót kihozni ebből a helyzetből. A baj is tud inspirálni, a hetvenes-nyolcvanas évek rossz politikai időszakában rengeteg művészi kreativitás szabadult fel, most is ezt igyekszünk követni. Az az alapelv, hogy nemcsak megszenvedjük, hanem valami jót is kihozunk ebből az egészből – mondja a rendező.
Az Artus társulata egyébként szerencsésnek mondhatja magát, hiszen mint megtudtuk, a februártól februárig tartó költségvetési évben a koronavírus ellenére is több bemutatójuk volt, októberben a Minden is című darab nyolcszor került színpadra a tervezett tíz helyett. – A forrásaink májusig kitartanak, abban reménykedünk, hogy áprilisban lazulhatnak a korlátozások és visszatérhet a közönség. További bemutatókat, fesztiválokat tervezünk, havonta lesz Kérész művek is, ha nem élő közönség előtt, akkor streamelve – mondta Goda Gábor.
Az Artus A szél kapuja című nagy sikerű előadásának szerkesztett változatát egy hét múlva, január 27-én teszi közzé a Nemzeti Táncszínház.
