„Az idősgondozás ma is egy eléggé kitalálatlan dolog”

„Az idősgondozás ma is egy eléggé kitalálatlan dolog”

Szacsvay László a Valami madarak forgatásán (Fotó: Nagy Marcell)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Magyar Életravalók? Esetleg az Elveszett jelentés idősotthonos változata? Több klasszikus történet is felmerülhet Hevér Dániel készülő, első nagyjátékfilmjével kapcsolatban. De ha idősebb, kiégett férfi és fiatal lány barátságáról keresünk sztorikat, érdemes próbát tenni például az Arthur & Claire-rel is, Josef Haderrel a főszerepben. Hevér filmje persze nem ezek koppintása lesz, a hazai kínálaton belül pedig kifejezetten egyedi próbálkozásnak tűnik. Szacsvay László alakítja az idősek otthonába kerülő, azzal ki nem békülő férfit, míg Kizlinger Lilla a fiatal lányt, akire büntetésként róják ki a szociális munkát az említett intézményben. Hogy mit követett el? Ha tudnánk is, feltehetően szpojlerezés volna elárulni. Mindenesetre Szacsvay és Kizlinger kettőse kifejezetten izgalmasnak tűnik, hirtelenjében nehéz is hasonló magyar filmes fiatal-idős párost említenünk. Hacsak nem jut eszünkbe, mondjuk, Hajduk Károly és Szőke Abigél kettőse az Akik maradtakból, esetleg Horváth Zorkáé és Dietz Gusztávé a Külön falkából. De ezekben mégis csak felnőtt férfiról volt szó, nem nyugdíjaskorúról.

A készülő Valami madarak forgatására ellátogatva nem láttunk közös jelenetet, így még nem tapasztalhattuk meg ezt a kémiát, de amit eddig tudni lehet, az ígéretes. A forgatási helyszínek közül az idősotthon konyhájának helyt adó csillebérci komplexumot nézhettük meg. Bámulatos, mekkora távolságok vannak errefelé: a stábtagok is inkább autóba ültek, hogy a hátsó helyszíntől eljussanak egész a bejárathoz közel eső épületig, ahol meg tudtak ebédelni. A terület rengeteg izgalmas célra lenne hasznosítható, hogy mást ne mondjunk, fesztiválhelyszínként is nagyszerűen funkcionálna. (Volt is már korábban metálfesztivál Csillebércen, még a 2010-es évek elején.) Jelen formájában persze még bőven lenne csinosítgatnivaló a helyszínen, a sok évtizedes elhanyagoltság megtette a hatását. A forgatási nap emlékezetes momentuma volt, ahogy az ebédlőnek helyt adó épület egy kültérre nyíló ajtaját próbálták kinyitni, hogy egyszerűbb legyen a kellékeket egyik pontról a másikra hordani. Hiába feszegették viszont, hiába tett sorra próbát vele mindenki, maradt inkább a hosszabb út.

Egy-két éve sajnos lehetetlen lett volna elképzelni a helyzetet: nyílt forgatási napra látogatunk el, ahol tucatnyi idős emberrel rögzítenek egy ebédjelenetet. Nemcsak maszk nélkül, de valószínűleg sehogy máshogy sem lett volna rá lehetőség. Emlékszünk a mindenféle biztonsági előírásokra, miszerint a stábtagok is csak reggeli tesztelés után kezdhettek munkába, és ha fertőzöttet találtak, le is állak az egésszel. Maszkos munkatársat most is láttunk, de szerencsére már jóval szabadabb hangulata volt az egésznek. A történetnek ugyanakkor része lehetne ez, emlékszünk mind az idősotthonos zárlatokra, tesztelésekre, a vírus beszabadulására. A Valami madarakban viszont nem fog megjelenni a járvány, ami már csak amiatt is logikus lehet, hogy már 2018-ban elkezdtek dolgozni a forgatókönyvön. – Semmiképpen nem akartuk, hogy a járványhelyzet része legyen – mondja érdeklődésünkre Dreissiger László producer. Hozzátéve, hogy bár sok szereplőt mozgatnak, de szerencsére eddig el is kerülte őket a kór, és már mindenféle korlátozás nélkül tudtak forgatni.

Az ötlet maga amúgy Hevér Dánieltől érkezett, ő találkozott a családjában hasonlóval. Kertész Zsanett forgatókönyvíróval együtt mindketten szembesültek vele a környezetükben, a rendező elmondása szerint látták, hogy „az idősgondozás ma is egy eléggé kitalálatlan dolog”. Hevér a nagymamájával élte ezt át, és nem nagyon tudták, mit tehetnének érte, „ő pedig semmilyen segítséget nem akart elfogadni”. Megfogalmazódott bennük a kérdés, milyen is ezt belülről átélni, illetve a családnak mi lehet ilyenkor a teendője. Mindez egyébként számos izgalmas drámának volt a témája az utóbbi években, már ha a demencia problémáját is hozzávesszük: Anthony Hopkins letaglózó filmjén, Az apán túl említsük csak a Szerelem című Haneke-remeket, az Egyre távolabbat, esetleg legutóbbról Gaspar Noé Vortexét.

Egyébként nem az idősotthonban játszódik a teljes film, van egy teljesen külön szál a fiatal lánnyal, Zoéval, itt az ő problémáival szembesülhetünk. – Amikor Zoét keresték, már huszonegy voltam, míg a szereplő tizenhét, így viszonylag későn hívtak be – meséli Kizlinger Lilla. Szerinte elég különböző karakterek, „Zoé alapvetően lázadó típus, rossz gyerekkora volt, nincs jó kapcsolata az anyjával. Közmunkára is ítélik, szóval nem valamiféle jó kislányról van szó. Nem az a cél, hogy elsőre beleszeressünk Zoéba”. Miben térnek el egymástól? Kizlinger Lilla szerint ő például nem fiús lány, még ha szeret is kényelmesen öltözködni, emellett a törvényekkel sem volt semmiféle összetűzése. Persze, azért nem lép el a necces helyzetektől, és amikor védték a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ahova járt, akkor nyilván benne volt a pakliban, hogy őt is elvigyék onnan. – Biztos valamilyen szinten én is lázadó vagyok, de nem abban a formában, mint Zoé. Alapvetően sok mindennel tudtam azonosulni, sok mindennel nem – teszi még hozzá.

A fókuszban persze kettejük szabálytalannak tűnő barátsága áll, Hevér szerint két cinikus, magányos ember találkozik egy ilyen furcsa helyszínen, próbálva aztán a másiknak segíteni. – Alapvetően nyilván teljesen más élethelyzetben, illetve fizikai kondícióban van húsz- és hetvenéves, de mentálisan nem érzek semmiféle szakadékot. Szacsvayval nagyon jóban lettünk, sokat hülyéskedünk, beszélgetünk, és nem érzem azt, hogy más lenne, mint ha egy negyven- vagy húszévessel beszélgetnék – mondja Kizlinger Lilla.

A forgatókönyvön Hevér és Kertész közösen kezdtek dolgozni még négy-öt évvel ezelőtt, majd pár hónappal később csatlakozott a fejlesztés korai fázisában Dreissiger László. Együtt vitték a történetet egy több állomásos nemzetközi workshopra, ahova egyedüli magyarként válogatták be. Végül Karlovy Vary volt az utolsó állomás, itt pedig 2019 nyarán megnyerték a legjobb fejlesztésnek járó forgatókönyvírói díjat. Ennek ellenére nem volt kikövezett útjuk, és bár rendes projektként is beadták a filmtervet a Nemzeti Filmintézethez, végül az elsőfilmeseket fogadó Inkubátor Programnál jártak sikerrel. Így nyilván a támogatási összeg is alacsonyabb, összesen 170 millió forintból kell kijönniük, ami abszolút értékben sok pénznek tűnhet, de filmgyártás tekintetében nagyon kevés, az átlagos magyar filmekhez képest töredék összeg. Szerencsére nagy trükkökre azért nem volt szükség, a legextrémebb talán a pár kaszkadőrős jelenet volt, amit felvettünk – idézi fel Dreissiger. Ettől még persze rengeteg mindenre kellett költeni, főleg, hogy kifejezetten sok, nagyjából negyven beszélő karakterrel dolgoztak, valamint limitált forgatási idő állt rendelkezésükre.

A terv egyelőre az, hogy jövő nyáron talán már lehetséges lesz fesztiválbemutató. De előfordulhat az is, hogy későbbre csúszik a premier, ez esetben az első vágatot még elvihetik különböző workshopokra, tovább tökéletesíteni a filmet. – Azt hiszen, ennek a filmnek a születése az átlagosnál is hosszabb időbe telik, de ebben a lassú és alapos indulás is benne van, nem siettünk sehová – mondja még Dreissiger. A koronavírus-járvány is közbeszólt, így végül nem bánják, hogy 2022 nyarára jutottak el a forgatásig.

Kizlinger Lilla egyébként fiatal kora ellenére már ismerős lehet a magyar nézőknek, nemrég feltűnt Fliegauf Benedek HBO-s filmjében, a Rengeteg – Mindenhol látlakban is. A színész-rendező szerint tulajdonképpen a harmadik főszerepe már a Valami madaraké. Kapott ugyanis nemrég az Egyesült Államokból egy nagyjátékfilmes felkérést, illetve nyáron a barátaival egészen Barcelonáig mentek, hogy Babinchak Atanáz rendezésében összehozzanak egyet. Milyennek érezte az eddigi szerepeit? Kizlinger szerint nehéz lenne kategorizálni, de alapvetően filmrendezőnek tartja magát, annak is tanul az egyetemen, és nem a színészi karrier az elsődleges számára. – Nem hiszem, hogy be lennék kategorizálva. Könnyen választanak engem erre a vadóc, mogorva, flegma tinilány karakterre, de alapvetően mind színházban, mind filmben játszottam már tök mást – mondja. Közben forgatja a diplomafilmjét, így kifejezetten sűrűek a napjai: hajnali kettőig dolgoztak a saját projektjén, majd reggel hatra már érkezett Csillebércre. Mit lehet tudni a készülő rendezéséről? – Alapvetően szerelmi háromszög, illetve egy lány felnövéstörténete áll a középpontban. Szűkebb mikrokozmoszon belül beszélünk nőiségről, férfiségről. Egy liberálisnak mondható párkapcsolatban a mai Magyarországon, Kelet-Európában mennyire vannak a heteronormatív szerepek továbbra is jelen? – Kizlinger Lilla elmondása szerint ezt a kérdést fogják feszegetni a filmben.

És hogy honnan jött a Valami madarak címe? A film egyik kulcsjelenetében ki fog ez derülni – mondja Hevér Dániel. Műfajként a dráma/vígjátékot jelölték meg, témában pedig valóban fontos referenciaként szolgált az Elveszett jelentés, ahogy egyébként a Nebraska és az Életrevalók szintén. – Az, hogy szembesülünk egy fontos szociális problémával, de közben nagyon sok kedvességgel meg humorral történik a dolog, remélhetőleg a Madarakra is igaz lesz – összegez a rendező.