Szegecselt malomkerékkel a szájában tátogó halfejű óriás, tojáshéj testű, csónaklábú faember, akinek a hasában bordély működik, szárnyas macskának álcázott rémlények, szenteket kísérő torzszülöttek, harangnyelvként szolgáló emberi alakok, szemüveges-fűrésztestű kétéltűek, fürjszerű falloszteremtmények, lépegető gépszörnyek. Hieronymus Bosch világának furcsa teremtményei ezek a fantazmagóriák. A németalföldi mester az európai festészet egyik legnagyobb hatású alkotója, akinek sajátos, látomásoktól gyötört univerzuma a mai napig megbabonázza a művészettörténészeket, hatással van a festészetre, fotó- és filmművészetre.
„A gonosz az érzékeken keresztül nyilvánul meg: alakját, színét folyton váltogatja; ott rejtőzködik a hangokban; meglapul a szagokban és elvegyül az ízekben” – olvasható az 1487-ben kiadott Malleus maleficarumban, a boszorkányüldözés kézikönyvében. Bosch művészetének középpontjában is a gonosz problematikája áll, arra keresi a választ, hogy miként került a gonosz a világba, hogyan él körülöttünk és befolyásolja az emberi döntéseket.
• Miért számít mérföldkőnek a Szépművészeti Múzeum kiállítása?
• Milyen elméletek születtek Bosch képi világának eredetéről?
• Miért bizonytalanítanak el a németalföldi mester szentábrázolásai?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
