A magyar falu, amelynek egyetlen lakója van

Nem bízom a körzeti megbízottban. Egy órája beszéltünk telefonon, azt mondta, semmilyen körülmények között ne induljak el gyalog. Mert a sár leveszi a cipőt a lábról, de még a csizmát is, ha van. Mezőnagymihály szélén állok, ott, ahol véget ér a köves út. Nézek a hét kilométerre lévő Nagyecsér irányába, amely – nem az irány – azért érdekelne, mert egy elnéptelenedett falu, ahová kiköltözött jó tíz éve egy budapesti férfi. És él ott egyedül, boldogan. 

Meghalt Moldova György. Ballag az utas az Őrségben – írja a Tökös-mákos rétesben –, Szalafőn megkérdez egy erdőszélen kaszáló embert: 
– Hány kilométerre van ide Őriszentpéter? 
– Légvonalban öt kilométer, de én tudok egy rövidebb utat is az erdőn keresztül. 

Valami ilyesmi van most itt is. Teszek néhány tétova lépést: egy, kettő, há… és a sár leveszi a cipőmet. Kisvártatva öreg Suzuki áll meg mellettem, a belőle kiszálló Barati Róberttel őriszentpéteri dimenziókban értékeljük a helyzetet. – Ha kisüt a nap, és szárad a sár néhány órát, bátran nekivághat. Vagy esetleg ha itt keresztülvág, a gyep szélén… bár akkor meg nem fogja tudni, merre kanyarodjon – jegyzi meg. A nap nem süt ki, az eső viszont megint rázendít. Barati Róbert meg megy a dolgára.

• Kicsoda Megmentő Tibor, a mezőkövesdi járás titokzatos Ari Vatanenje?
• Mi maradt meg a hajdan virágzó településből?
• Hogyan él Nagyecsér egyetlen lakója?

A teljes riportot a Magyar Hang június 10-én megjelent, 2022/24. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!