„Csehov keserű derűje Morcsányié is volt”

Mennyiben más Csehov legismertebb drámáit Morcsányi Gézánál olvasni, mint mondjuk Makai Imrénél? Generációk szokhatták meg a korábbi fordításokat, de gyökeresen a januárban elhunyt kiadóvezető-dramaturg sem forgatja fel azokat. Gyakori vita klasszikus szövegeknél, hogy szükséges-e aktualizálni, közérthetőbbé tenni a fordításokat. Azzal inkább gondunk lehet, ha ennek jegyében a korábbi, hangulatfestő kifejezéseket irtják ki, hogy a helyükre újként ható, vagy egyszerűen másként szokatlan szlenget ültessenek. Morcsányinál ilyesmiről szó sincs, ő sokkal inkább valóban leporolja, ma is élvezhetővé teszi a szövegeket. Mindezt ráadásul úgy, hogy lábjegyzeteivel említést tesz a korábban használt kifejezésekre, ahogy az esetleges kétértelmű nyelvtani formákra is. Így tudatosulhat, hogy ahol korábban verszta szerepelt, ott most kilométer áll, de az is, hogy mit csinál az őr, amikor a bejárat előtt kattogtat. (Szíjjal falaphoz erősített golyóval zajt csap, hogy hallják, ébren őrködik, és hogy elijessze a betörőket.)

A színdarab jobb megértését segíti, hogy a Sirály esetében azt is jelzi, mit mire javított át a korabeli cenzúra, a felbukkanó írók, színészek, dalszerzők esetében pedig megmagyarázza, kikről is volt szó. A leglátványosabb, mégis inkább csak elvi változtatás, hogy a Sirály-szereplő Trepljov nevét Trépljevként írja. Hivatkozva arra, hogy a szerző, majd Sztanyiszlavszkijék, illetve az orosz-szovjet színházi gyakorlat így tekinti érvényesnek. Hozzátéve azt is, hogy „igaz, a mű során a név egyszer sem hangzik el.”

• Mit vett észre Spiró György, amikor Csehovot fordította?
• Miért beszélhetünk Csehov komédiaírói vénájáról?
• Miként emlékezik Morcsányi Gézára Darvasi László?