A legjobb arc a bandában

Egyedül az volt kérdés, hogy kinek kell mennie. Lali azt hajtogatta, hogy Gabesznak, elvégre ő a hunyó. Gabesz tiltakozott, hogy ő nem érzi felelősnek magát, hiszen az ódon bölcsesség szerint is a nő választ. Különben is, Lali pedig több vasat tart a tűzben. De hát a rock and roll már csak ilyen, pláne, ha egy banda népszerű. Ne ezen múljon a kenyértörés. Hanem azon, hogy kinek a hiányát érzi meg kevésbé a zenekar.

Lali szólógitározott, Gabesz dobolt. Nem kell ahhoz a rocktörténelemben mélységesen járatosnak lenni, hogy tudjuk, ama legendás időkben egy dobfelszerelés birtoklása nemegyszer holtbiztos zenekari tagságot jelentett. Ha valakinek volt egy komplett dobszerkója, és kicsit még ütni is tudta, gyakran traktorral sem lehetett volna lerángatni a kör alakú kisszékről. Gitárost a gitárjával együtt viszonylag simán lehetett cserélni, ám egy teljes dobfelszerelés kincset ért. Bár az ellenkezőjére is akad példa: volt, akit közvetlenül az első lemezfelvétel előtt tettek lapátra, miután a kiadó nem érezte elég feszesnek az általa diktált ritmust, a banda pedig nem akart kockáztatni, és hidegvérű profizmussal ejtette a régi cimbit.