A lejtőn nincs megállás

Némely olvasómnak talán föltűnt már, hogy én afféle lírikus publicista vagyok, ritka fajta, még a nagy Brehm médiapótkötetében sem szerepel. Konkrétan arról van szó, hogy talicskázás közben ezt a címet találtam ki a publi élére – aztán mire lezuhanyoztam, rossz érzésem támadt: írtam én már ezzel a címmel… Fejest ugrottam hát a fájlok közé, és lám, valóban: „Megállíthatatlanul a lejtőn?” címmel 2021. október 29-én jelent meg írásom ezeken a hasábokon. „Közéletünk immár száguld a hideg polgárháborúba, a jövő évi választást a kormányoldal élet vagy halál kérdésévé növeszti, és az ellenzék folyvást szállítja a muníciót. Valóban, élet és halál kérdése, hogy milyen kormányzatunk lesz, mivel hazánk és nemzetünk állapota sajnos mind rohamosabban romlik, és mitől is lenne megállás a lejtőn, ha az igazán fontos kérdésekkel senki sem törődik.”

Affene… most hát önismétlésbe süllyedek, amit bizony elítélek más szerzőknél is. Végigolvastam azt az írást, és kissé megnyugodtam. Három éve a demográfiai bajokról szóltam (egyébként betűre bejött), most hát menjünk a talicska nyelénél körvonalazódott irányba. No de előbb lássuk, mit írtam 2022. március végén, a választási kampány hajrájában: „Az Orbán-párt uszít a hétgyermekes, hitvalló keresztény Márki-Zay Péter ellen. Érvek nincsenek, nem is kellenek – ezen a szinten. Ezen a szinten a sátán az úr: a rágalmazó, a gyűlölködő. A szeretet világrendjét romboló erő.” Októberben meg ezt: „Ezekben a válságos időkben a magyar közgondolkodás, a magyar világlátás megint összeszed néhány évtizednyi hátrányt. A nyilvánvalóan szükséges megújulás helyett megint a sokszor becsődölt reflexek lépnek működésbe: mi vagyunk a legjobbak, a világ hülye, nem ért meg minket, pedig mi olyan korszerűek vagyunk, hogy megint van vármegye és főispán.”

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 9-ig kapható 2024/18. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!