A sólymosi sör: A Permon

A város, ahol a kortárs cseh főzdék egyik legmerészebbike, a Permon főzi a söröket, jellegzetes Szudéta-vidéki település: nevénél dinamikusabban talán csak az változott, mikor melyik impérium tekintette a magáénak. De kezdjük a történetet az elején. Ehhez Sokolov/Falknov/Falkenau esetében 1279-ig kell visszamennünk az időben. Ekkor már kőből épült erődítménnyel büszkélkedhetett a Valkenawe néven említett település. Erről az időről egy helyi legenda is megemlékezik. E szerint ekkortájt élt az Ohŏi folyó mellett egy Sebastian nevű keresztes lovag, aki derekasan kivette a részét a muszlimok elleni harcokból. Amikor viszont hazatért a Szentföldről, csak egykori lakhelyének üszkös romjait, valamint felesége gazzal benőtt sírját találta. Úgy határozott, elköltözik arról a helyről, amely minduntalan elvesztett szeretteire emlékeztette. Elindult hát a folyó mentén, és végül az Ohŏi és a Svatava torkolatánál épített magának új otthont. Az onnan nem messze magasodó vár urai gyakran vadásztak arrafelé sólymaikkal. A keresztes vitéz, aki sokat megélt a szentföldi hadakozások során, és értett a sebek gyógyításához, gondját viselte a környékbeliek egészségének, és a sólymok betanításából is kivette a részét. A kunyhója körül felépült települést hamarosan Sokolovnak (tehát Sólymosnak) kezdték nevezni a helyiek. A város címere mindmáig ezt a madarat ábrázolja.

Falkenau 1435-től egészen a fehérhegyi csatáig – tehát 1620-ig – a protestáns Schlick grófok birtokában volt, majd a katolikus, Habsburg-párti Nostitz-Rieneck család tulajdonába került. A protestáns lelkészeknek és tanítóknak 1624. augusztus végéig kellett elhagyniuk a települést. Az első katolikus papot csak 1625-ben helyzeték hivatalába a városban. Némely lakosok még 1650-ben is megtagadták, hogy részt vegyenek a misén, vagy hogy gyónjanak.