Agárd

Mármost, ez fogalom itt a családban. Nem ám csak helységnév. A híres Velencei-tavi település. Eredeti neve Agárdpuszta. Gárdonyhoz tartozik. De csak „közigazgatásilag”. A szívünkben Agárd önálló és egyedi, punktum; mindünké, akire valaha is sütött ott a nap. A nyaraló. Hivatalos ügyeivel Katalin unokatestvérem férje, Géza foglalkozik, átvette egykori apósa, László szerepét, aki amúgy eszelősen akkurátus férfi volt. Oly apróságokkal, mint ingatlanadó, villanyszámla, kerítésjavítás, kúttisztítás felesége, Ilona, apám testvére sosem foglalkozott. Kettejük halálával a ház Katalinra, az asszonykíméletnek sajátosan szerelmes formája meg Gézára hagyományozódott, no természetesen. Katalinnak, akár valamikor édesanyjának, egyetlen dolga volt Agárdon; a konyhára kellőképp figyelni, tökéletest alkotni, bárki betévedt hozzájuk, jó falatok várták. Márpedig sokszor, amikor a család egyik fele meglátogatta a másikat.

A házat különben Ilona és László kezdettől fogva nyomatékkal az egész család örömébe ajánlotta, mi úgysem vagyunk lenn többet két hétnél, gyertek, nyaraljatok. Apám bérleti díjat akart fizetni, Ilona kinevette. Hogy képzelitek. A nyaralás fontos napja volt aztán vonattal kirándulni Székesfehérvárra, ha már Ilona nem fogadott el pénzt, a nagy áruházban vásároltunk valami hiánypótló felszerelést a fürdőszobába, konyhába; szappantartót, fali lámpát, függönyt. Később Katával, feleségemmel ugyanígy.