Évek óta nem volt példa arra, mint az idei első hónapokban: több új, minőségi magyar animáció a mozikban! Ha Csáki László Kék pelikánját is bemutatnák, 2023 bizonyosan rekordot döntene. De ennyire még ne szaladjunk előre. Az animációs dokumentumfilmet elvégre már a 2019-es inkubátoros pitch fórumon is az egyik legígéretesebbként emlegették. Az azóta eltelt négy év pedig animációs szempontból még nem is rendkívüli.
Gauder Áron nemrég bemutatott indiános teremtésmítosza, a Kojot négy lelke például nyolc éve tervben volt már. Igaz, nem animálással telt azóta minden egyes nap, a projekt a támogatás időszakos hiánya miatt parkolt. Jellemző körülmény, hogy Gauder előző egészestés animációja, a Novák Erikkel közös Nyócker közel húsz éve került a mozikba. Készített persze közben rövidfilmeket, tervbe vett sorozatot is.
Arra viszont már rég nem lehet számítani, hogy valaki animációs nagyjátékfilmekből olyan életművet hozhasson létre, mint mondjuk Dargay Attila. A Lúdas Matyi után négy évvel jött ki tőle a Vuk, azt követően szintén négy évvel a Szaffi, majd 1988-ban Az erdő kapitánya. Közben olyan klasszikus sorozatok epizódjait is rendezte, mint a Pom-pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, valamint részt vett a Sárkány és papucs és A hetedik testvér forgatókönyveinek írásában. A rendszerváltás után viszont szétesett a Pannónia Filmstúdió, mindenki egyénileg, kisebb gyártók árnyékában igyekezett túlélni. Az állam nehezebben ítélt már meg támogatást a költségesebbnek tartott műfajra.
• Milyenek lettek a rendszerváltás utáni animációs filmek?
• Miben hasonlít egymásra a Műanyag égbolt és a Kojot négy lelke?
• Kikre érdemes odafigyelni?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
