Az elharapódzó hiány

„Mint a karnagy, ki hirtelen
megőrült, és össze-vissza
csapkod pálcájával – a riadt
zenészek pár másodpercig
még követni igyekeznek,
nem tudva, mi történt,
s a következő pillanatban
már elhallgatnak –,
úgy kapkodtam én is,
és magam ijedtem meg legjobban
a diszharmóniától.”
(Kálnoky László)

Nem állítok újat, amikor azt írom, hogy bizony, nálunk mára jócskán összegyűlt hiány a demokráciában. Egész hiányhalom torlaszolja el a jövőre való kilátást. Sorolhatnám, mi minden, de nem sorolom, sorolva van az unos-untalan hiába, ugyanis csak gyülemlik, tehát mire a végére érnék, kezdhetném elölről.

A sok hiány közül csak az egyik lépcsőzetesen ható terjedésének jelenségkörét próbálom körülírni. Vagy belül…! Mindenekelőtt kijelentem, hogy feleségem, de mások is gyakran vetik szememre, hogy naiv vagyok, merthogy olyasmiken is csodálkozom, amiknek elfogadottsága réges-rég kézenfekvő. Valószínű ezúttal is felmerül ez esetemben, amikor azt írom: érzékelem, felismerem, tudomásul veszem, de mégis képtelen vagyok megérteni, hogyan képesek az egy helyen működők huzamosan, vég nélkül elviselni egy adott vezető torz személyiségének szörnyetegségét. Igenis, nem vagyok naiv, tudom: a megélhetés, az esélytelenség, a kényszerűség mellett súlyosak az érvek, de ha még elfogadható egzisztenciát sem biztosít a kompromisszum, és még ha ráadásul kockázatot is jelent, nem volna jobb emberségesebb körülmények lehetőségeit keresni az alárendelteknek? Az általam is jól és kiismert példák mutatták, hogy a folyamatos meghunyászkodás, megaláztatás hosszú távon teljesen szétrombolja az egyén minden megmaradó ambíciójának erőnlétét. Számtalan esetben voltam, és gyakran vagyok is, tanúja, amikor eljön a pillanat, és valaki kollégám már olyan gyöngének érzi magát, annyira elveszti önbecsülését, hogy semmi másra nem alkalmas, csak arra, hogy tengődjék a tűrhetetlenben. Azt is általános tapasztalatom feltételezi, hogy a legrosszabbtól elszakadva hátha egyáltalán nem lesz rosszabb valakinek a helyzete – és ezért a „háthá”-ért mégiscsak érdemesebb vállalni némi kockázatot.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023-as karácsonyi dupla számában találja. Vegye meg január 4-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!