Azt írja az újság…

Az ifjabbak kedvéért mondom: írásom címe korosztályom egyik ikonikussá lett rádiókabarés mondata, amelyet Lujza (Psota Irén), a feleség mondott Jenőnek (Major Tamás), a férjnek, a lapokból vett idézetekkel folytatva. A párbeszédük folytonos félreértésekre épült, Lujza nem egészen jól értette, legtöbbször felületesen értelmezte a „lapokban” megjelent híreket, történéseket, eseményeket, és ezekről kérdezte a „mindent jól tudó”, egyre idegesebb, de türelmesen válaszoló férjét. A „lapok” természetesen „a párt” kiadványai voltak, és ez akkor is igaz (volt), ha ezt a tényt elmaszatolták vagy tagadták. Hogy Lujza a Népszabadságból vagy a Magyar Hírlapból idézett, mindegy volt, ezért is lett leegyszerűsítve mondata első fele: azt írja az újság, meg hát azért is, mert a jelenet írója a humorérzékkel bíró hajdani ávéhás Komlós János volt, aki (mondjuk röviden) „értette a dolgát”, szóba hozta a gondokat és problémákat, a közönség nevethetett is ezeken, de a végén minden maradt, ahogy volt.

Hogy kik mire használják az „újságjukat”, máig érdekes kérdés, a válaszokat a mai Jenők tudják és mondják a mai tájékozatlan Lujzáknak, ha mondják, amennyiben a régi Jenőkhöz hasonlóan „mindent tudók”, amit kétlek. A mai párt mai újságjait a ma Lujzáinak és Jenőinek készítik, csinálják, fundálják ki (esetenként írják), nyomják és terjesztik, tájékoztatásnak mondott propagandagépezet segédletével, és a mai Lujzák ezt Bibliaként olvassák, hogy a „Bibliát” kizárólagos információhalmaznak tekintő/tudó Jenők a válaszaikkal megerősítsék őket hitükben: igen, ha azt írja az „újság”, akkor az úgy is van.

A teljes cikket a Magyar Hang november 25-én megjelent, 2022/48. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!