Azt nem úgy kell érteni

Önök be szoktak csukni minden programot, mielőtt lehajtják a laptop fedelét? Úgy húzzák ki a pendrájvot a gépből, hogy előbb előírás szerint jobbegér-kattintással leállítják az eszközt, vagy egyszerűen csak kirántják? És ki szoktak lépni a levelező- meg a közösségi oldalakról? Vagy mindent úgy hagynak, hogy amikor legközelebb a gép elé ülnek, ugyanaz a látvány táruljon a szemük elé, mint ami utoljára a képernyőn virított? Nincsenek egyedül. Hogy a pendrájvnak lesz-e baja a szimpla kirántás esetén, arról ezt is, azt is hallottam már. Az viszont biztos, hogy számos párkapcsolatot láttam felbomlani nyitva hagyott levelezőrendszerek és közösségimédia-ablakok nyomán.

Zsoltból, a beesett vállú, ragasztott szárú szemüveget, kockás inget és barna kordbársony nadrágot viselő hivatalnokból a felesége nézte volna ki a legkevésbé, hogy micsoda szexuális kalandjai voltak, ráadásul az ő hitvesi ágyukon, amelyen egyes árnyas és unalmasnak hitt délutánokon – amikor Zsoltnak elvileg a munkahelyén kellett volna tartózkodnia, de hát egy hivatal időnként meglepően rugalmas tud lenni – nem csupán a macska fetrengett. Csakhogy mind a ketten, mármint Zsolt és a feleség is ugyanazt a levelezőrendszert, sőt ugyanazt a gépet használták, és amikor utóbbi este leült, hogy megnézze az egyébként többnyire akciós hirdetésekből és kéretlen kuponokból álló leveleit, Zsolt nyitva maradt fiókjába tévedt be, majd elhűlve olvasta férje egy számára nem ismert cimborájának szóló e-mailjét, amelyben meglehetős dicsekvéssel számolt be a hitvesi ágyon, ám nem a hitvessel átélt mámoros, erotikában gazdag pillanatokról.