Rendre a boldogságlisták élén végeznek a finnek, de nem értik, miért

Van-e valós különbség a világ népeinek emóciói között? Ha igen, akkor miért jellemzőbbek egyes országok lakóira a pozitív érzelmek, mint másokra? Igazak-e a sztereotípiák, amelyek a napfénytartalommal magyarázzák a népek optimizmusában meglévő vélt vagy valós különbségeket? Gazdagnak kell lenni a boldogsághoz? Ezekre a kérdésekre próbált válaszolni egy több mint ötvenezer ember részvételével végzett globális kutatás, amelynek legfontosabb konklúziója, hogy a pénz nem feltétlenül boldogít. De hogy akkor mi, azt sokkal nehezebb megmondani.

Mindenkinek csak ajánlható a Very Finnish Problems (Nagyon finn problémák) című Facebook-oldal, amely a finn lét humoros sajátságaira világít rá. Vissza-visszatérő toposz az oldalon, hogy a finnek antiszociálisak, savanyúak, és az országban (északi elhelyezkedéséből fakadóan) telente szinte egyfolytában sötét van. Az egyik legnépszerűbb mém valamely déli ország világbajnok sportolóinak kitörő üdvrivalgását veti össze Kimi Räikkönen arckifejezésével, aki úgy fogadta a világbajnoki címet, mintha meghalt volna egy rokona. Egy másik viccben az amerikai fekete péntek (Black Friday) időpontját – a hálaadás utáni péntek – hasonlítják a finn fekete (sötét) péntekekhez: ősztől tavaszig minden egyes péntek. A covidlezárásokat egy újabb poén szerint a finnek imádták, mert végre tényleg távol maradhattak más emberektől.

Ennek ellenére a pszichológiai felmérésekben Finnország rendre a világ legboldogabb nemzeteinek élén (vagy legalábbis az elsők között) végez. Hogy van ez? A felmérések nem a valóságot mérik, a sztereotípiák hazudnak, vagy a boldogság teljesen mást jelent, mint amit annak tartunk és ami kívülről látszik?