Egy kéziratban maradt cikk tisztázhatott volna mindent a Nobel-díjas felfedezésről

Hetven évvel ezelőtt tették közzé a XX. század egyik legnagyobb felfedezését, ami szó szerint az élettudományok egészét megváltoztatta a biológiától az orvostudományon keresztül az agrártudományokig: James Watson és Francis Crick felfedezte a DNS kettősspirál-szerkezetét. Pontosabban Rosalind Franklin fedezte fel, a két férfi azonban kitúrta őt, és még a Nobel-díjat is nélküle zsebelték be. Vagy lehet, hogy Watsonnal és Crickkel egyenrangú szerepet játszott a felfedezésben, esetleg a férfiak tényleg jobban megérdemelték az elismerést? Bárhogy is, a kutatónő története rendkívül méltatlan a genetikai forradalmat elindító tudományos mérföldkőhöz.

Alig egyoldalas cikk jelent meg a Nature folyóirat 1953. április 25-ei számában A nukleinsavak molekuláris szerkezete címmel, az évfolyam 737. oldalán. A cikk szerzői James Watson és Francis Crick, a Cambridge-i Egyetem kutatói, akik nem eresztették bő lére a világváltást, hiszen ebbe az egyoldalas tanulmányba belefért egy ábra az azóta közismertté vált, egymásba csavarodó kettős spirálról, ezenkívül az idézett összesen hat tanulmány felsorolása, illetve a köszönetnyilvánítás is.

Ez utóbbi bekezdés lesz számunkra most nagyon érdekes, mert többek között a következőt írták. „Ugyancsak stimulált minket az, hogy tudomásunk volt dr. M. H. F Wilkins, dr. R. E. Franklin és King’s College London-beli munkatársaik publikálatlan eredményei és elképzelései általános természetéről.” (Maurice) Wilkins meg is kapta az őt megillető elismerést, hiszen Watson és Crick mellett ő is orvosi Nobel-díjat kapott a DNS szerkezetének megfejtéséért 1962-ben. De hova lett „dr. R. E. Franklin”? Természetesen Rosalind Franklinről van szó, aki a felfedezés publikálásakor és az utána következő évtizedekben teljesen kimaradt az elismerésből. Mára a közfelfogás mintha a visszájára fordult volna, hiszen az általános vélemény szerint Watson és Crick egyszerűen ellopta Franklin röntgendiffrakciós adatait, és azokra alapozták „saját” felfedezésüket.

Egy népszerű vicc szerint: „Mit fedezett fel Watson és Crick 1953-ban? Hát Franklin adatait.” Ahogy lenni szokott, az igazság valahol a két szélsőség között van. De pontosan hol? A Machesteri és a Johns Hopkins Egyetem két kutatója az évfordulóra időzített, ugyancsak a Nature-ben megjelent tanulmányában igyekezett eredeti dokumentumok alapján rekonstruálni a több mint hét évtizeddel ezelőtti információáramlás útját, és ennek megfelelően objektív képet alkotni a szereplők felfedezésben vállalt szerepéről. A kép sokkal bonyolultabb annál, amit bármely oldal előítéletei diktálnának.

• Milyen szerepe volt Rosalind Franklinnek a DNS szerkezetének felfedezésében?
• Rájött-e magától is a kettőshélix-szerkezetre?
• felelőssé tehető a „lopásért” Watson és Crick?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 5-én megjelent, 2023/18. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!