Dwa bratanki

Dwa bratanki

Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnökének (b) és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt elnökének, Lengyelország miniszterelnök-helyettesének találkozója (j) Varsóban 2021. június 30-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

A varsói gyors robog, a budapesti meg vesztegel a pusztában. Bécs felé tessék átülni egy másik kocsiba. Míg baktatunk (előre, nem hátra), van időnk megfogalmazni néhány alapvetést. Lengyelországban többségbe került az ellenzék, ami jó. Nem csak azért jó, mert az eddigi hatalmat esetleg nem szerettük (ez szubjektív), ennél fontosabb maga a többségbe kerülés lehetőségének a ténye. Pedig működik ott is a propaganda, Tusk a patás ördög stb. A választók jelentős része azonban nem kívánt cinkos lenni a karaktergyilkosságokban.

A lengyel társadalom előrébb tart a polgárosodás folyamatában, mint a magyar? Előrébb. Átkozhatjuk akárhogy a Kaczynski-féle politikai elitet, ők nem korruptak, orbáni értelemben biztosan nem. A választók sem tűrnék el más országokban az ilyen mértékű (mértéktelenségű) lopást, erre több százezres tüntetések, letartóztatások, bukások sora a bizonyíték Bukaresttől Zágrábon át Prágáig. És Varsóig. A politikai és erkölcsi bűnök sem maradtak következmény nélkül, lásd például Kwasniewski „kenőpénzes” baloldalának 2005 utáni szublimálását, ezzel együtt új karakterek felépülését. Ahogyan a Nyugathoz tartozás is kikezdhetetlen alapelv. Ott.

• Mi lehetett a lengyel választás legfontosabb eleme?
• Mik a tanulságok a magyar ellenzék számára?

A teljes cikket a
Magyar Hang hetilap 2023/42. számában találja. Vegye meg október 26-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!