Egyre kevesebb a birka, még ha nem is mindig tűnik így

A birka jámbor és türelmes állat. Vajon sejti-e, hogy amikor megragadják grabancát, felkapják a hátsó lábait, s így „sétáltatják” ki a karámból, mi vár odakint rá? A bárd? Vagy csak a borotva? És tudja vajon, mit tettek vele tavaly nyáron? Merthogy nagyjából ugyanezt, mint amit most végignézünk. Nyugalom, nem gyilkosság következik tehát! Nagy ellenállást egyikük sem fejt ki, elvégre nem kecskék ők. A fogók, merthogy ez is egy szakma, a mester elé viszik a jószágot, aztán kezdődhet a vetkőztetés. Krisztián a nyírómesterek fiatal generációjához tartozik, nincsenek sokan.

A szakmát űzők nagy része idevalósi a Nagykunságba, főleg Túrkeve környékére. Rutinos mozdulattal fordítja ki a juh lábát, s az állat máris ott ül előtte, mint ha filmet nézne. A legtöbb még annyit sem mond, hogy bee, csak tűri sorsát, talán már sejti, neki is jobb lesz túl lenni a műveleten. Krisztián ollóval nyírja őket, a többség persze nyírógéppel, mert úgy gyorsabb, így meg talán szebb és autentikusabb. A fejével kezdi, aztán végighalad szépen az egész birkatesten, míg végül marad egy vézna kis fehér jószág, legalábbis ahhoz képest vézna, ahogy pár perce a „fodrászatba” érkezett. A fogós művelet lezajlik visszafele, betessékelik az állatot a karámba, az végre béget egyet, alighanem káromkodik, majd mint az birkáéknál lenni szokott, gyorsan visszaáll a többiek közé. Azok meg mintha végigmérnék, aztán csendben rágnak tovább.

• Egyáltalán mennyi birka van ma Magyarországon és mennyi volt a korábbi években?
• Mennyi most a gyapjú ára?
• A gyapjún túl, hogyan is készül az igazi jó birkapörkölt?