A törvényeken való átlépést hosszabb távon mindig a vállalkozás eredményessége legitimálta

Lehet-e egyszerű többséggel kétharmados törvényeket módosítani, hatályon kívül helyezni a 2011-es alaptörvényt? Figyelmen kívül lehet-e hagyni hatályos jogszabályokat? A közelmúlt hazai történelmében több példa is akad hasonlóra. A szituációk különbözők ugyan, ám rendelkeznek közös vonásokkal: mindegyik esetben létrejött a hatalmi vákuum, a hatályos jogszabályok negligálását pedig nemzeti konszenzus vagy fegyveres erőszak kísérte.

Károlyi Mihály és forradalma merészen átlépett a hatályos magyar törvényeken. A rendkívüli helyzetben másként nem is tudott volna kormányozni. Esküjét 1918. november 1-jén a közjogi felhatalmazással nem rendelkező Nemzeti Tanácsra tette le, néptörvényeket hozott, rendeleteket adott ki. Szigorúan véve lépéseit törvényszegésnek tekinthetjük. Ám ebben a „törvényszegésben” nemcsak pártja, nemcsak a szociáldemokraták, a polgári radikálisok és a kisgazdák támogatták, de a korábbi politikai elit túlnyomó része, Tisza István bomlásnak indult Nemzeti Munkapártja (amely a Károlyi-pártnak átengedte a központját) éppúgy, mint Andrássy Gyuláék vagy Apponyiék, az arisztokrácia, a IV. Károly által homo regiusnak kinevezett, utóbb a Nemzeti Tanácsra is felesküdő József főherceg. Károlyi Mihály körül tehát 1918 novemberében nemzeti konszenzus alakult ki, az őszirózsás forradalom eleinte meglévő általános elismertségét pedig az is elősegítette, hogy a Monarchia összeomlásával hatalmi vákuum jött létre. A történelmi helyére lépő új, köztársasági jogfolytonosság siker esetén hasonló karriert futhatott volna be, mint az ugyanabban az időben megszülető Csehszlovák Köztársaság új államisága.