Fóliára várva

Abban bízva, hogy sem ezt a lapszámot, sem a könyvemet nem fogják lefóliázni, két írásomat ide másolom a tavalyi, 75. születésnapomra megjelent Mögöttem az élet című kötetemből, és üzenem a világ leggyávább 135 országgyűlési képviselőjének: senki sem tudhat semmit előre az unokáiról.

Enigma

Negyvenkét évesen, mindentől és mindenkitől elzárkózva, agyamat terhelő, megszenvedett magányban írom e sorokat, nektek, életre született emberek. Olyan sorsot szántak nekem az égiek, hogy ismeretlen, soha meg nem ismerhető hőssé váljak. Isteni adományként zseninek születtem. Kisgyermekként három hét alatt, tanítói segédlet nélkül sajátítottam el az olvasást és az írást, fejtettem meg művelt felnőtteknek szánt rejtvényeket, növekvő fiúként pedig minden diáktársam előtt jártam matematikában, esetenként tanáraimat megszégyenítő biztonsággal oldottam meg nehéz feladatokat. Hogy mire lesz jó, és hogyan lesz hasznosítható a zsenialitásom, mindaddig nem tudtam, amíg Hitler meg nem indította világhódító offenzíváját.