Hat év alatt hét percet gyorsított a mátészalkai vonaton a „csiga”

A Nyírmeggyes peremén kószáló birkák egy pillanatra sem hagyják abba a bégetést. Akkor sem, amikor gazdájuktól, Szondi Miklóstól azt halljuk, hogy Szabolcsban „mindig csak hitegetik a népet”. És akkor sem, amikor beérkezik a 110-es vasútvonalon a Debrecenből Mátészalka felé közlekedő 6334-es vonat, amelyről a minap kiderült: „jelen gazdasági környezetben korszerűsítési célú beruházást nem lehetséges végrehajtani rendelkezésre álló szabad forrás hiányában”.

– Ez egy elég nagy probléma, kicsit olyan, mintha ez a megye nem is Magyarországhoz tartozna – mondja Miklós, aki egyébként nyugdíjasként használná a számára ingyenes járatot.

Ami Miklós szerint lassú, hozzátéve, hogy „persze jobb, mint a gőzmozdony, mert hát valamit azért fejlődik a világ, csak mi maradtunk így, guggoló helyzetben”. – A vasútállomásunk is ilyen, egyszer kiverték az összes üveget, azóta vaslemez van a helyén, és még fecskefészek sincs rajta, pedig az minden vasúti megállón van – mondja, majd miután szidja települése állomását, kiderül, hogy van valami, ami miatt egy kicsit büszke a sínek mentén meghúzódó épületre: körülötte épp az ő birkái szokták lelegelni a füvet.

• Milyen szerep van a gyorsulásban a szaladó csigának?
• Miért használják kevesebben a vonatot ezen a szakaszon?
• Lakik-e migráns az elhagyatott aradványpusztai állomáson?

A teljes cikket a Magyar Hang március 3-án megjelent, 2023/9. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!