História közmédia módra

No name műsorvezető kisasszony alulképzett humorszakértőkkel és jól iskoláztatott kabarétudósokkal. Nem elég, hogy a jelent kisajátították, a múltra is rátelepedtek. Győzelmi esélyük nulla, ha azt a Hofit akarják áztatni, akinek az előadásaira szinte képtelenség volt jegyet szerezni. A „kis Madách” minden este dugig telt. Persze előtte a Mikroszkóp is, ahol a műsorok második része az övé volt, érte jöttek be, és bárhova ment az országban, az ő neve virított a plakátokon. Gondolom, remélem, a békemenet és a CÖF izgágái közül senki nem fogja azt állítani, hogy persze, a vele egyívásúak tapsoltak neki, és soha egyetlen konzervatív-jobboldali-jövőbeni Fidesz- és Orbán-hívő nem, sem Orbán szülei, sem a ma szolgálati állami díjakért elvtelenné lett pénzéhes celebek. Hofit az egész ország szerette, nézte, hallgatta és tapsolta. Sem az idő nem fog rajta, sem a Kesma okostojásainak undorító próbálkozásai.

Természetesen előkerült az (különben szellemes és művelt) egykor ÁVH-s Komlós János is, aki az Andrássy út 60.-ból ejtőernyőn érkezett a kabaréba, és kapott „lehetőséget” arra, hogy igazgatásával megnyissa kapuját a Mikroszkóp Színpad 1967 októberében. Akkor, amikor Hofi Géza még Koós János vidéki haknijaiban lépett föl, hatalmas sikerrel, parodista vendégművészként. 60-ban szerződtette a Debreceni Csokonai Színház, ’63- ban kapott működési engedélyt az ORI-tól, ’64-ben, az MTV Utánzók Klubjában a hírnevét megalapozó Louis Armstrong-paródiával lett országosan ismert. ’69-ben szerződtette Komlós a Mikroszkóphoz, ahol ’82-ig jutalmazták vastapssal. ’83-tól már a naponta megújított-frissített műsorát ünnepelte az őt imádó közönség 2002-ig, haláláig. 1979-ben kapta meg a Karinthy-emlékgyűrűt.

Az M5 História készítőinek föladta a leckét ez a fölülmúlhatatlan humorista-előadóművészi pálya, nem volt könnyű úgy megtaposni Hofit, hogy közben magukra ne haragítsák azokat a nézőket, akik minden mellékgondolat nélkül rajongtak érte. Próbálták szajkózni, hogy „udvari bolond” volt, aki szolgálta a királyt (Kádárt), csak egyről feledkeztek meg (épp csak el kellett volna olvasniuk a Lear királyt), hogy az udvari bolond nem talpnyalója volt a királynak, hanem igazmondója és okos figyelmeztetője. Szabadságát igazmondásával vívta ki. Olyan volt ő, mint a római hadvezérek mellett lépdelő harcos, aki folyton figyelmeztette halandóságára.

• „Hofi példátlan tehetségével vívta ki magának a »jogot«, hogy azt mondhasson, amit akar.”
• Hogy nem Komlós János keze alatt futott be a Makor-Nádas duó?
• „Ma jobban félnek az igazmondó »udvari bolondoktól«, mint az átkosban.”

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap április 21-én megjelent, 2023/16. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!