Igazából szerelem

– Nem.

Annyira meglepődtem, hogy letettem a cégünk logójával díszített cupcake-et, csak a marcipán magyallevelet vettem le a tetejéről. Az egészen biztosan laktózmentes, feltehetően gluténmentes, és ha azt a rengeteg cukrot nem számítom, amivel a mandulalisztet összegyúrták, akkor még paleo is. Miért ne ehetném meg? Egy évben egyszer van céges kari, sőt talán soha nem is lesz többet. Apa mindig mondta, hogy az a biztos meló, ami az emberi nyomorúságon alapul, de kijöttek az új fogyasztási statisztikák, és nálunk is beállt a gyász. A PR-os Melinda csak azért nem mondta le a karácsonyi partit, mert az unokatestvére szállította a cateringet, és neki sem akarta a karácsonyát elrontani.

– Miért nem? – kérdeztem, és beleharaptam a zöld marcipánlevélbe, mert Adri a marketingről szemlátomást nem a süteményre gondolt. Az idén legalább olyan aszályos évem volt, mint a mezőgazdaságnak. Az imént már az asztalon előttem álló kólásüveg címkéjén kacsintó Mikulásban is megláttam valami ellenállhatatlant, és azon méláztam, hogy a Viagra feltalálása óta a kor már tényleg nem számít, a Télapó deréktáji elhízással küzd ugyan, ezért infarktusra hajlamosabb lehet, de a fehér prémes, vörös bársonyköntös alatt bizonyára izmos és keménykötésű.