A Római Katolikus Anyaszentegyház tanítása szerint a társadalom irányítóinak feladata, hogy a közjó érdekében, erkölcsös eszközökkel kormányozzanak. A politikai rendszereket a polgárok szabad választásának kell meghatároznia, és ugyanilyen fontos, hogy a hatalom tiszteletben tartsa a jogállam elvét, ami azt jelenti, hogy „a törvény uralkodik, nem az emberek önkényes akarata”. További megszorítás, hogy „az igazságtalan törvények és az erkölcsi renddel ellenkező szabályok nem kötelezők a lelkiismeretre nézve”.
Érdemes tisztázni azt is, hogy mi a közjó. A Szentszék ebben is világos: azon feltételek összessége, amelyek lehetővé teszik csoportok és egyének saját tökéletességének megvalósítását. Közelebbről azt is kimondja, hogy „a közjó magában foglalja a személy alapvető jogainak tiszteletben tartását és előmozdítását; a személyek és a társadalom szellemi és anyagi javainak fejlődését; mindenki békéjét és biztonságát”. Sőt továbbmegy, definiálja az egyenlőség fogalmát: „az összes ember ugyanazon méltóság és ugyanazon alapvető jogok birtokosa, amennyiben az egy Isten képmására vannak teremtve, és egyformán értelmes lélek birtokosai, ezért eredetük és természetük ugyanaz”, s persze ugyanarra az üdvösségre hivatottak. Nem teologizálni akarunk, az a kérdés: miként áll ez a mai Magyarországon? Válaszunk lesújtó: nem élünk jogállamban. Varga Judit (még igazságügyi miniszterként!) közölte ugyan, hogy szerinte a jogállamnak nincs egzakt definíciója, így alkalomadtán nincs is mit számonkérni a kormányon – de mint látjuk, ez nem igaz.
• Miért mondhatjuk, hogy nincs alkotmánya az országnak?
• Miért nem jogállam hazánk?
• Milyen gátja van még Orbán diktátori hatalmának?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
