Egy újabb jelenség, amelynek láttán az erre hajlamosak azonnal az emberi kultúra totális pusztulását jövendölik: számítógépes fájlokat adnak-vesznek dollár tízmilliókért műtárgyaukciókon. Holott nincs semmiféle tárgy (csak bináris adathalmaz), azt pedig, hogy ez mű(vészet)-e, mindenkinek magának kell eldöntenie. Barabási Albert-László, a Northwestern és a Közép-európai Egyetem professzora hálózatelméleti módszerekkel kezdte kutatni a digitálisműtárgy-piac trendjeit, őt kérdeztük első eredményeiről.
Mindenekelőtt meg kell ismerkednünk az NFT rövidítéssel, amely talán olyan meghatározó szerepet fog betölteni a művészeti világban, mint eddig az alkotó aláírása a kép sarkában. Az NFT (vagyis a non-fungible token – nem helyettesíthető token) a digitális műalkotások eredetiségét, lemásolhatatlanságát biztosító technológia. Akkor robbant be a köztudatba – nem kevesek elborzadását kiváltva –, amikor két hónapja a Christie’s aukciósház elárverezte a Beeple művésznéven futó Mike Winkelmann Mindennapok – az első 5000 nap című alkotását 69,3 millió dollárért (20,5 milliárd forint), amely nem volt más, mint a 2007 óta a közösségi médiában posztolt képeiből készült digitális kollázs (mi is sajnáljuk, hogy nem nekünk jutott eszünkbe előbb).
• Mekkora az ilyen alkotásokra szakosodott online aukciósházak forgalma?
• Hogyan lehet megakadályozni, hogy egy ilyen mű egyszerűen át legyen másolva egyik gépről a másikra?
• Művészet-e egyáltalán ez?
A teljes cikket a Magyar Hang május 21-én megjelent 2021/21. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
