„Fantasztikus alap”-ot épített Ókovács Szilveszter az elmúlt bő évtizedben, de új irányokra van szükség az intézmény életében – mondja Aczél András, az Opera igazgatói posztjára pályázó rendező. Rost Andrea húsvét előtt még interjút ígért lapunknak, azóta nem érjük el. Az intézmény reagált néhány, múlt heti cikkünkben tett állításunkra.
Tizenegyen pályáznak a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára. Múlt heti számunkban írtunk az igazgatóválasztás hátteréről, és beszámoltunk arról, hogy míg az egyik esélyesnek tartott pályázó, Miklósa Erika a pályázat lezárásáig nem kíván nyilatkozni, vetélytársa, Rost Andrea húsvét utánra ígért beszélgetést. A húsvét elmúlt, Rost Andreát azóta sajnos nem érjük el.
Sikerült viszont beszélnünk Aczél András rendezővel, akit arról kérdeztünk, miért döntött az indulás mellett. – Azért, mert úgy érzem, itt van az idő – feleli kérdésünkre.
– Van egy fantasztikus alap, amelyet Ókovács Szilveszterék felépítettek, egy olyan alap, amely a budapesti Operát – minden ellenkező híreszteléssel szemben – beemelte az európai operák közé. Ugyanakkor úgy érzem, mintha az intézmény körforgalomba került volna. Innen vezetnek utak kifelé, én az egyik ilyen lehetséges utat vázolom fel a pályázatomban. Aczél András, mint kifejti, a „körforgalom” alatt azt érti: rossz az Opera műsorpolitikája, „Szilveszter túl nagy súlyt fektet a »tematikus évadokat gyártunk«-gondolatra”. Ez egyfelől persze hasznos dolog, hiszen a közönség számára is jól tervezhetővé teszi az operalátogatást, ugyanakkor sokszor hajuknál előráncigált művek kerülnek repertoárra, csak azért, mert illeszkednek egy adott tematikába. Komoly probléma a mára nagyon felduzzadt, és magát öngerjesztő módon tovább duzzasztó adminisztráció létszáma is. Emellett, kifogásolja Aczél, az utóbbi években sokszor furcsa személyes érdekek alapján születnek meg a szereposztások.
– Ez különösen visszás akkor, amikor folyamatosan minőségről beszélünk – teszi hozzá a rendező. A minőség egyébként is kulcsszó a pályázatában: úgy érzi, túl sokféle előadás fut egyszerre, túl sok a bemutató, a mennyiség helyett a minőségre kellene nagyobb súlyt fektetni. Ezenkívül kiemelt feladatként tekintene a társulatépítésre. – A mostani társulat nem társulat, az énekesek kikerültek az Opera mindennapi életéből. Vissza kellene őket „társulatosítani”, ami nem azt jelenti, hogy vissza kellene állítani a közalkalmazotti státuszokat, hanem valódi jövőképet kell biztosítani a nálunk dolgozóknak – mondja Aczél, aki az említettek mellett komoly létszám-racionalizálást hajtana végre az intézményben.
A rendező politikai hátszél nélkül indul, esélyeivel kapcsolatban nincsenek illúziói, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy van több szakember a pályázók között, akiknek neve más pályázatokban is rendre felmerül. – Remélem, miniszter úrnak is fel fog tűnni, hogy van itt egy, az Operaház életében jelenleg is aktívan részt vevő garnitúra, amelynek a neve mások pályázatában is többször feltűnik – fogalmaz Aczél András, aki még hozzáteszi: ő nem Ókovács Szilveszter ellen indul, hanem az Opera ügyéért.
A Magyar Állami Operaház részéről hosszú közleményben reagáltak múlt heti írásunkra, ebből néhány lényegesebb pontot említünk. Az Opera kifogásolja a cikkünkben megszólaló forrásaink egyes állításait – például azt, hogy az Erkel Színház be van zárva. „Az Erkel Színház nincs bezárva. A téli fűtési szezonra a megnövekedett rezsiköltségek miatt átmenetileg felfüggesztette működését. Áprilisban kinyitott, jelenleg elsősorban befogadószínházként működik, de a következő évadban az Opera János vitéz- és az István, a király-sorozatai is ott mennek” – írják a közleményükben.
Forrásaink kifogásolták azt is, hogy az Eiffel Műhelyház szűk repertoárral üzemel. Az operaház szerint „az Eiffel Műhelyház repertoárja nem szűk, legalább húszféle opera-előadás volt ott látható a 2019-ben megkezdett próbaüzem óta, plusz a Magyar Nemzeti Balett teljes kortárs repertoárja. A covidjárvány és a rezsiválság, ami miatt az idei évadra meghirdetett előadások jó része elmaradt, olyan előre nem látható változások voltak, amelyek a teljes színházi szférát érintették, és akadályozták az új játszóhely bevezetését, ahol ugyanakkor jelenleg is vannak hétvégenként családi és gyermekprogramok”.
A közleményben kitérnek arra is, hogy egyes pályázók és nyilatkozók a társulati léttel együtt hiányolják a közalkalmazotti jogviszony meglétét is. A közalkalmazotti státusz visszaállításának nincs realitása – írják. Ez rendben van, ám megszólalóink elsősorban a társulatiság hiányát kifogásolták – lásd ezzel kapcsolatban Aczél András fenti szavait is, tesszük hozzá mi.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/16. számában jelent meg április 21-én.
Helyreigazítás:
A Magyar Hang „Az Opera körül csaphatnak össze a NER kultúrpolitikájának nagyágyúi” című írásában forrásaira hivatkozva megalapozatlanul állította, hogy a Magyar Nemzeti Balettben „a táncosok között ma alig találni magyar művészt. A valóság ezzel szemben az, hogy a Magyar Nemzeti Balett az elmúlt években is folyamatosan vett fel Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett – magyar és külföldi – növendékeket, az elmúlt évtizedben összesen csaknem 20-at, és így szerződtek a társulathoz csak az elmúlt 5 évben a teljesség igénye nélkül 2019-ben Kóbor Demeter, Sawatzki Aglaja, 2020-ban Ellenrieder Rubina, Szelényi Dóra, 2021-ben Topolánszky Vince, 2022-ben Cserháti Gergely és Fülöp Anna tánckari művészek.
