Látható bűn

Ez a rendszer nem jó és nem rossz. Ez a rendszer minősíthetetlen, mert önmagáért létezik. Valaki, egy költő ismerősöm azt mondta nekem, tulajdonképpen számonkérve, kevés a konkrétum a politikai írásaimban. Beszélnem kellene arról is, miért, mitől rossz a rendszer, mert közhelyes, ha csak általános. Azt válaszoltam, hogy a jelenségekről akarok írni, annak látom értelmét. A „főurakról”, illetve viselt dolgaikról, heti szinten felszínre kerülő furcsaságokról, gyanúról, tényről, bicskanyitogató konkrétumokról, tehát az „okról” sokan írnak, akiknek ez a munkájuk. Nekem fontosabb az okozat, a következmény. Ha a bűn látható, miért nincs egyértelmű elutasítás? Mit tesz velünk, mivé változtat bennünket a látható bűn, a nyilvánvaló manipulációs szándék?

Beismerem, naiv vagyok. Hiszek abban, ha elég sokat írunk arról, hogy ez a hatalomtechnikai mechanizmus, amit országunk vezetői a helyzetben maradás érdekében alkalmaznak, leleplezhető, megmutatható, mert igenis látható, mi több, nagyon is átlátszó. De akkor néhány aktuális konkrétum. A legújabb kék EU-ellenes plakát előtt állva vajon hány embernek jut eszébe: ez mégiscsak egy szövetség, ahová beléptünk, s ide annak idején ők is, értsd, a most hatalmon lévők kezüket-lábukat törve akartak csatlakozni úgy, hogy tökéletesen tisztában voltak azzal, itt bizony „fütyülni” fognak. Egyesek elmondták ezt akkor. Jobb esetben EU-szkeptikusoknak, rosszabb esetben náciknak neveztettek. Általuk, értsd, a most hatalmon lévők által is. Beszélni kell tehát a látható köpönyegforgatásról, ami nem tévesztendő össze azzal, hogy mindenki változik, és hogy ez természetes.

A minap nemzetközi sajtótájékoztatóról olvasok, s mivel tudom, manapság mindenről meg kell győződni több irányból, rákeresek az ismert videómegosztón is. Amit olvastam, immár egyértelművé válik. A miniszterelnök újságírói kérdésre azt mondta, Ukrajnában azért nincs háború, mert nem volt hadüzenet, és hogy addig örüljünk… Közel két éve majd’ minden, ami rossz, az Brüsszel és a háború miatt van éppen úgy, mint a folyamatosan, kínos ügyetlenséggel, a „mert, csak” logikájával hosszabbítgatható háborús veszélyhelyzet, mely zárójelben tartja a magyar parlamentarizmust. Ehhez képest elég furcsa a fenti kinyilatkoztatás. Megint csak a látható és nyilvánvaló hátsó szándék: szó és jelentés szabadon felhasználható, „ahogyan a tisztelt vendég kívánja.”

Egy újabb keletű hír, amelyet ismét a maga kedvére forgat az orbáni média: Donald Tusk kormánya átalakítja a lengyel köztelevíziót. Mi innen valójában ennyit tudhatunk, ami tény, vagy legalábbis annak tűnik. Az M1 híradója viszont tisztogatásról, sorosista felforgató módszerekről ad hírt, ráadásul egy korábbi magyar belpolitikai eseményt, jelesül az MTVA-székházban zajló ellenzéki demonstrációt emleget, mint a mostani lengyel történésekkel azonos forgatókönyv szerint megrendezett akciót. Az ok itt is egyszerű és nyilvánvaló. Donald Tusk nem Orbán-barát politikus, viszont nemrég választást nyert az egyébként „baráti” Lengyelországban. Bizonyítani kell, Tusk sorosista, nekünk volt és van igazunk. A módszer, az eszköz lényegtelen. És természetesen már az is lényegtelen, hogy itt egyébként mi történt az elmúlt években jó néhány ellenzéki orgánum vonatkozásában. Mit tesz velünk, mivé változtat bennünket ez az attitűd rövid és hosszú távon? Ez érdekel engem.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap január 25-ig kapható 2024/3. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!