Lélektelen néplélek

Rühellem. Annyira, de annyira gagyi, amikor az újságíró arról értekezik az, hogy a piacon azt hallotta, hogy, vagy a sarki közértben belecsöppent abba a beszélgetésbe, miszerint. Ilyenkor nekem mint olvasónak alaptörvény-gránitszilárdságú meggyőződésem, hogy kamu a szitu, a médiamunkás a saját gondolatait kívánja a kitalált szereplők elképzelt jelenetével hitelesíteni. Erre mi történik? Belecsöppenek abba a beszélgetésbe, és azt hallom, hogy.

Hosszú zöldségespult, szemközt a pékáruk, a kettő között a vágtázó infláció okán morfondírozó nyugdíjasok, tipikus késő délelőtti látkép. Tavaly, múlt héten, tegnap ennyi volt, most meg annyi. Nincs politika, csak az egyetértés, hogy ez így, ahogy, nagyon nem jó. Még szerencse, hogy lehet kapni, mondja a bevásárlókocsit támaszként használó megrogyott, erősen kopaszodó figura, hogy azonnal színültig telek nosztalgiával, mert édesanyámtól hallottam ugyanezt úgy 1988 táján, amikor fatornyos kis szülővárosomba megérkezett az első Puma edzőcsuka, és nagyjából a havi átlagfizetés felére kalibrált árcédulával kikerült az egyetlen cipőbolt kirakatába.

A teljes cikket a Magyar Hang május 27-én megjelent, 2022/22. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!