Levél barátaimhoz

Azok közé tartozom, gondolom ti is, akik szégyenkezve bár, de az egyesült ellenzék jelöltjeire adták le szavazatukat – akiknek kormányzását egyébként a hátunk közepére se kívánnánk –, hogy végre megszabaduljunk Orbán Viktor uralmától, aki az ország törvényes rendjét felforgatta, a nemzetet kettészakította, az állam vagyonát híveivel felprédálta, és elérte, hogy a magyar nevet Európa-szerte gúnnyal és megvetéssel emlegessék.

Ez a kívánságunk azonban nem teljesült. A régi, jól bevált – horthysta-kádárista – alapokra épült orbáni pártállam épülete szilárd, szilárdabb, mint valaha. Olyan szilárd, mint Putyin, Erdogan vagy Lukasenka rendszere. De nem azért szilárd, mert a nép bízik a vezetőiben, hanem azért, mert nem bízik önmagában. És nem azért nem fogyott el a Fidesz többsége, mert a szavazók elhitték, amit a pártszolgálati propagandagépezet sulykol belénk, hanem azért, mert az ellenzéknek nem volt megjegyezhető, hiteles mondanivalója. Pártok, melyek nem tudnak megszűnni vagy képtelenek meggyökeresedni: külön-külön is nehéz volna megmondani róluk, hogy mit képviselnek. Hát még így, együtt, egy miniszterelnök-jelölttel, aki mögött egyik sem áll, és akik mögötte állnak, bár ne állnának.

A politikai siker valamennyi eszköze a kormány oldalán: parancsait vakon teljesítő janicsárhad, az államkincstár mint pártkassza, a nemzet vagyona hűbéresek kezében, Záhonytól Hegyeshalomig hatalmas, egybefüggő médiafelület. S a nép, az istenadta nép, amely pont ilyen bánásmódhoz szokott.

• „Hiába a választási siker: a következő években az Orbán-klán bevételi terveit komoly veszély fenyegeti, ezt megsínyli majd az ország, és az elégedetlenség kikezdi majd a nagy vezér mítoszát.”
• „Feldübörög a nehézvegyipar: a vas és az acél egykori országa akkumulátor-nagyhatalom lesz, ennek valamennyi környezeti következményével.”

A teljes cikket a Magyar Hang április 8-án megjelent, 2022/15. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!