Már az újszülöttek is tudnak számolni

A felvételik időszakában évről évre fellángol a vita arról, hogy jól tanít-e az iskola, és a vizsgákon jól kérdezik-e ki a tanultakat, a válaszok alapján vajon pontosan fel lehet-e mérni a tanulók képességeit. Nem múlik el év, hogy a felvételizők egy részének (nyilván nem a legsikeresebbeknek) a szülei ne kritizálnák a feladatokat. A kritika tárgya legtöbbször a matematika, hiszen e tárgy sokaknak okoz nehézséget, egyesek egyenesen megtanulhatatlannak vélik. Pedig elemi szinten talán nem is kell tanulni, hiszen a modern tudományos felfogás szerint a matematikai képességek már születésünkkor is bennünk vannak, az iskolának csak elő kell hoznia őket.

A filozófusok, majd a matematikusok, az utóbbi évszázadban pedig a pszichológusok szó szerint évezredek óta vitatkoznak azon, hogy a matematikai képességek (pontosabban a számérzék, vagyis a dolgok mennyiségének, számosságának érzékelése, amiből minden más matematikai művelet is eredeztethető) vajon tanult készsége az embernek, vagy velünk születik, és a gyermekkorunkban csak meg kell érnie (például a nyelvi képességeinknek elég fejletté kell válniuk ahhoz, hogy a fejünkben lévő számfogalmat ki tudjuk fejezni). Már Platón is írt egy dialógusában arról, hogy Szókratész néhány egyszerű kérdéssel rávezetett egy fiút a Pitagorasz-tételre. A felvilágosodás korának gondolkodói teljességgel elvetették, hogy az ember öröklött tudással rendelkezne, az emberi tudatot fehér lapnak tekintették, amelyet tanulással lehet megtölteni információval.

• Sok állat is képes számolni?
• Hogy vizsgálják a babák „számolási” képességeit?
• A világtól elzárt bennszülöttek is ugyanúgy működnek, mint az egyetemisták?