Még egy bicentenárium és még egy költő

Két kétszázados évfordulót ünnepel az ország, az egyes számú nemzeti költőét és az egyes számú nemzeti versét. A magát mindenbe belerágó Fidesz-politika ezeket is apropónak tekinti önmaga népszerűsítésére. És persze ragyogó alkalomnak a haverok pénzzel tömésére, gondoljunk csak Rákay Philip pár ezermillió forintocskájára, amit március 15-e filmre viteléért kapott, és amivel csupán egy évet fog késni. Vannak szerencsére más szereplői is (még?) a magyar szellemi életnek, úgyhogy olvashatunk releváns megnyilatkozásokat Petőfi Sándorról is és Himnuszunkról is. Ezekhez csatlakozva teszünk rövid sétát a történelemben.

Március 8-án van gróf Andrássy Gyula születésének 200. évfordulója. Amennyire előre lehet látni, semmiféle komolyabb állami megemlékezés nem készül az utolsó nagyszabású magyar politikus tiszteletére. Pedig Andrássy Gyula minden erényével és fogyatékosságával együtt tanulságos életútja méltó a figyelemre, ráadásul ő volt az utolsó olyan magyar államférfi, akinek szava volt a nemzetközi porondon. Az iparosításban is jeleskedő grófi családból származott. Nemzedékének más hőseivel együtt harcolt Pákozdnál, Schwechatnál és a tavaszi hadjáratban is. A Szemere-kormány Sztambulba delegálta követnek, ebben a minőségében segített a menekülőknek békésen török földre jutni.

• „Magyar embernek ne múljék el napja Arany János-olvasás nélkül.”
• Mi volt Arany János népszerűségvesztésének az oka?

A teljes cikket a Magyar Hang március 3-án megjelent, 2023/9. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!