„Mert én meglehetősen lövök”

Kérem Önt, nevezzen vagy neveztessen ki engemet őrnagynak, hogy minél előbb saját számadásomra és felelősségemre játszhassam a hazamentés nagy tragédiájában. (…) E kérelmemre semminemű önérdek, egyedűl a hazaszeretet ösztönzött. Ha ambítióból tenném ezt, millyen nyomorú ambítió volna az, hogy valaki őrnagyságért folyamodjék, ki máshol, mint én a költészetben, már régen generális. És épen ez, eddig kivívott nevem kezeskedik afelől, hogy könnyelműen, komolyabb megfontolás nélkül bizony nem akarhatok ollyan helyet foglalni el, hol eddigi szép híremet tönkre teheti a balsors.

Kisfia, a március 15-éhez képest kereken 9 hónappal később született Zoltán még nincs tíznapos, mikor Petőfi karácsony szenteste ezeket a sorokat írja, egyenesen Kossuthnak. Harcolni akar, kivenni a részét a hon védelméből, de nem azért, hogy évszázad múlva Fekete Sándor megírhassa az Így élt a szabadságharc költője című ikonikus kötetét – a kiadó sorozatában minden író, költő rendes nevével szerepelt, Petőfi neve helyett viszont ez állt a borítón –, hanem mert ezt is „költőileg” tekintette feladatának. A „költészetben generális” katonai pályafutása azonban sok esetben vesszőfutás is volt. Ahogy az köztudott, Petőfi nemcsak az ellenséggel, hanem saját parancsnokaival is gyakran megütközött. 1849 májusában a nevezetes Klapka tábornok annyira megsértette, hogy egy levélben ezt üzente neki: „Ezek olyan dolgok, amelyekért békés időben személyes elégtételre hivtam volna s tán lelőttem volna önt, mint a verebet, mert én meglehetősen lövök.” Ebben az összetűzésben aztán maga Görgey is részt vett, a költő egy kis időre még fogságba is került, majd a hosszas leszerelési folyamat hivatalosan 1849 júniusában ér véget, amikor Petőfit a Hadügyminisztérium minden katonai szolgálat alól felmentette.

A meglehetős lövést költőileg Mészáros Lázárra adta le Petőfi 1849 februárjában. A hadügyminiszterre, aki őt nem szabályos katonai egyenruhája – és valószínűleg modora miatt is, teszik hozzá a kutatók – megleckéztette. „Én tettem már annyi szolgálatot a hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a hazát nyakravaló nélkül védhessem” – írja meg egy levélben a költő, és amikor az nyilvánosságra kerül, úgy érzi, itt az idő nevén nevezni bizonyos dolgokat, és – a sajtóban azonnal megjelenő – versbe írja Mészárost. A lövés pedig azért is meglehetős, mert a szerző, aki ritkán él a klasszikus versformákkal, hanem helyettük maga alkot újakat (lásd ehhez Vajda András tanulmányát), epigrammát ír a „nyakravaló” ügyében. A vers címe is az, hogy Nyakravaló, és nem nehéz észrevenni ebben valamiféle utalást…

• Hogy szúrt oda Petőfi Mészáros Lázárnak és mit reagált rá a hadügyminiszter?

A teljes cikket a Magyar Hang március 17-én megjelent, 2023/11. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!