Hogyan lesz Jézus halála és feltámadása a félelem ellen ható örömmé? Megnyugtató a válasz: nem csupán egyszeri vidámságra, gyorsan elillanó örömre hív a húsvét, hanem folytonos, bizalomra épülő bátorságra.
Nagygéci Kovács József
Minden jó vers nem csupán a tényekre, hanem a valóságra nyit szemet. A vers segítő, mitologikus, csökönyös jószág.
A Petőfi, Piros, alma sorozat lezárásaként én magam készítettem egy „verset”, Petőfi és a költőbarát, Arany János levelezéséből, annak is majdnem az összes megszólításából.
Az Arany Lacinak című klasszikus évtizedek óta személyes kedvencem a Petőfi-életműből. Gyerekként csupán csak irigyeltem a címbe kerülő kisfiút, Arany János fiát, örültem volna, ha nekem írt volna verset a költő, sokára jöttem rá, hogy valójában ezt tette.
Milyen ismerős a tombolás és a zűrzavar ma is, ahogy az is, hogy a sötét erők még arra is képesek, hogy gonosz szándékuk érdekében összegyűljenek, tanácskozzanak, tervezgessenek.
A találékony költő úgy bírál, hogy jelzi, a túlzásokkal bemutatott Okatootáia nagy problémája nem csupán az elmaradottság, hanem az elmaradottság reflektálatlansága. Az, hogy igény sincs (honnan is volna?) a változásra.
Az olvasó eljátszhat a gondolattal, és elképzelheti, amint ül a költő, és a rá jellemző stílusban üti-vágja, ostorozza vagy épp finom kardvágásokkal dekorálja ki a tehetségtelen szerzőket.
Petőfi halála címmel Cseh Tamás és Bereményi Géza írta meg a költő életét és a Cseh–Csengey dal, hiába a Petőfi élete cím, a pusztulást.
A humor reneszánsz embere a már az első kötetében megidézett örkényi világot írta tovább, felül és újra, de úgy, hogy nevezett nagy előd is, szerintem, elismerősen csettintene.
Költőnk két ütközet között, a maga és nemzete sorsát siratva is a közlésen és befogadáson, közvetve a „poézis hatalmán” (Kosztolányi) gondolkodik.
Engem elismeréssel elsősorban azok a megjelenések töltenek el, ahol a Petőfi-szövegeket nem takarják ki az intézmények/intézményesülő emberek/szervek/egyebek.
Petőfi 1845-ben írt és folytatásokban közölt Úti jegyzetek című úti naplójában kedvenc alapeszközét, az iróniát is gyakran előveszi, néhol mintha Rejtő Jenőt olvasnánk.