Most vagy soha!: „Foglalod a…”

Rákay Philip egy zseni. Nem gondoltam volna, hogy akad olyan, aki Kádár Jánosnál (sicc) Orbán Viktornál jobban megérti a magyar néplelket, de az egykori műsorvezető, kampányesemény-népszámláló és patrióta megmondóember immár köröket ver megfáradt hűbérurára a tömegpszichózis terén. A Most vagy soha! producereként bizonyította, hogy a hazaszeretet helyén tátongó űrt nemzeti színű giccsel, könnyfakasztó pátosszal és végtelenített hegedűszóval is ki lehet tölteni úgy, hogy a végeredmény megtekintése mindenki számára „hazafi as kötelességgé” válik (ahogy az alkotó fogalmazott elfogódottan).

A bicentenáriumi ünnepséget éppen egy évvel lekéső, cserébe több mint hatmilliárd forintot felemésztő produkció eredeti közegében, vagyis filmként nehezen értelmezhető, a forradalmi eseményeket Petőfi alakján átszűrő mű sokkal inkább egy hosszú videóklip. Fidelitasos disznóvágások, Balog Zoltán stand-upok és lelki békemenetek kiváló aláfestője lehet. A szar abszolút tagadása – így definiálta a giccset Milan Kundera tavaly elhunyt, világhírű cseh író. Diagnózisa tökéletesen illik a Rákay-művek legfrissebb termékére: bár a Most vagy soha! térdig jár a kövezetlen pest-budai utcák autentikus sarában és lótrágyájában (amivel még dobálóznak is a dévaj márcziusi ifjak), a mocsokról mégsem vesz tudomást, csak a szépre, a magasztosra emlékezik. És így teremt tökéletesen hamis, éppen ezért hatalmas közönségsikert garantáló mítoszt.