Múltidéző metamorfózis

Aki úgy szocializálódott, mint én, az asszociál, kiváltképp, ha újra és újra elé borul, lába elé dől a múlt egy-két jellegzetes mozzanata, történése, eseménye, mi egyebek. A korombeliekkel többet kell vesződnie a hatalomnak, nem csupán a nyugdíj mindenkori értéke (értéktelensége) miatt, nem csupán a választás előtti, emberi erőforrások megvásárlásának nevezhető osztogatással, mindezek tetejébe még azzal is, hogy mit, miről és hogyan kommunikál, legfőképp pedig, hogy hogyan rendez le ügyeket. Igaz, utóbbira végképp nem ad, megvan a séma, azaz az átkosban jól bevált, komcsi potentátok által használt módszer.

Mondok példát, hogy érthető legyen, mire, mikre gondolok. Amikor az Arankakor című regényem írásába kezdtem, kétszer is, és alaposan elolvastam, kiveséztem Margit néni emlékiratát, melyben nemcsak azt mesélte el, hogyan tették kulákká a szorgos munkájának köszönhetően egyre erősebb gazdaságot vezénylő apját, hanem azt is, milyen módszerekkel érte el a rendszer, hogy tönkretegye. A törvényes adók mellé kiagyaltak olyan befizetni valókat, rendkívüli adókat, amelyek befizetése képtelenség volt, hiszen Antal bácsinak el kellett tartania a családját, etetni az állataikat, művelni a földjüket, vetni, aratni. Ehhez természetesen idénymunkások is szükségesek voltak, később már csak lettek volna, mert azokat is megfenyegették, akik a család bérelt földjein vállaltak (volna) munkát.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/50. számában találja. Vegye meg december 21-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!