Mi maradt az orosz ellenzékből?

Továbbra sem tudni, hogyan vesztette életét Alekszej Navalnij, akinek a halálával kapcsolatban mostanra egyre különösebb felvetések merülnek fel. A legutóbbi verzió szerint az orosz ellenzéki vezetőnek azért kellett meghalnia, mert egy fogolycsere keretében Oroszország kiadta volna Németországnak, cserébe azért, hogy ott szabadon bocsátják Vadim Kraszikovot, az orosz biztonsági szolgálat (FSZB) bérgyilkosát. Őt egy csecsen szeparatista berlini meggyilkolásáért ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre. Vlagyimir Putyin azonban nem akart ilyen magas árat fizetni, ezért kellett Navalnijnak meghalnia – legalábbis a politikus által alapított Korrupcióellenes Alapítvány vezetője szerint, aki úgy látja, hogy az orosz elnök abban bízik, Kraszikovot így majd egy kevésbé fajsúlyos politikusra cserélhetik.

Ám miközben a kérdések csak szaporodnak Navalnij tragédiája körül, mostanra egyre biztosabb, hogy a börtönben raboskodó politikus halálával maga az orosz ellenzékiség is súlyos sebet kapott. Hogy megértsük az orosz ellenzék helyzetét, először is tudnunk kell, hogy Oroszországban korántsem ellenzékiek azok, akik annak mondják magukat. A Gennagyij Zjuganov-féle Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja, az Oroszországi Liberális Demokrata Párt, az Igazságos Oroszország, illetve az Alekszej Nyecsajev-féle Új Emberek párt a rendszerpárti ellenzék sorait gyarapítják, amelyek általában támogatják a kormányzat döntését.