Németországi tépelődés hazámról

Elhagytam az Orbán-rendszer határait, Németországig meg sem álltam. Elvileg kikapcsolódni mentem: városnézés, hosszú séták, önfeledt utazás, ottani barátok meglátogatása... Ehhez képest az otthoni és nemzetközi híreket folyamatosan követtem, sikerült egy találkozót lebonyolítani a berlini tartományi parlament egyik egykori alelnökével, kiveséztük a német politika rejtelmeit. Láttam Berlin-Neuköllnben szabad Palesztinát követelő tüntetőket és velük szemben gyorsan felsorakozó rohamrendőröket, akik az egyik hangadót kiemelték a mindössze néhány tucat emberből álló csoportosulásból, a többieket pedig kiszorították a piac melletti területről. Már javában aludtam, amikor a német főváros ezen, a muszlim bevándorlók által lakott részén zavargásra került sor, az egyik zsidók által lakott ingatlant Dávid-csillaggal jelölték meg, egy alkalommal pedig Molotov-koktéllal próbáltak – sikertelenül – felgyújtani egy zsinagógát.

Á, szóval valóban hanyatlik a Nyugat! Bizony, így járnak azok az országok, amelyek felelőtlenül beengedték a sok Izrael-gyűlölő muszlimot, akik most tombolnak a nyugati fővárosokban a gázai háború október 7-ei kirobbanása óta, bezzeg Magyarországon mennyivel nyugodtabb a helyzet, harsogta a Fidesz-közeli média a múlt héten. Végül is a nyugalmat mi, magyarok tényleg megkapjuk, ha jó helyen keressük. A lassúság kifejezetten predesztinál a nyugalomra, hiszen míg a magyar vasútnak a 120 kilométer per óra sebesség elérése is kihívás, addig Ausztriában időnként 210 kilométer per óra Németországban pedig 260 kilométer per óra sebességet is elért az a vonat, amelyen ültem.