Novák Katalin hajítófát faragott az elnöki tisztségből

Első ránézésre a köztársasági elnöki poszt kényelmesnek, kockázatmentesnek tűnik. Reprezentálni, mosolyogni kell, a beszédírók által elkészített szöveget jól-rosszul felolvasni, nagyköveteket és államfőket kell fogadni, lehet repülgetni külföldön. A NER fokozta a kényelmesség látszatát: a köztársasági elnökké választás miatt izgulni nem kell, az egyharmadot sem elérő ellenzéki parlamenti arány nem jelenthet gondot. Ehhez képest a NER három köztársasági elnökéből kettő – Schmitt Pál és Novák Katalin – jócskán a megbízatásuk lejárta előtt, csúfos bukással voltak kénytelenek távozni tisztségükből.

Mindkettőjük kudarcának mély oka abban rejlik, hogy Orbán Viktor nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy parlamentáris képviseleti rendszerben – mint amilyen formálisan a magyar is – egy köztársasági elnöknek önálló szereplőnek kell lennie, aki a kormánytól, az ellenzéki pártoktól, a politikai rendszer többi intézményeitől is megfelelő távolságot tart. Nem alakíthat ki túlzottan jó kapcsolatot egyik szereplővel sem, igyekeznie kell személyes elfogultságát háttérbe szorítani, már csak azért is, mert mind a NER előtti alkotmány, mind az alaptörvény szerint a köztársasági elnöknek meg kell jelenítenie a nemzet egységét. Az elnök egyensúlyozó szerepet tölthet be akkor, amikor súlyos konfliktus robban ki a politikai rendszer szereplői között – például közvetít a kormányoldal és az ellenzéki pártok között –, megszólalásaikor hűteni igyekszik a kedélyeket, emellett a többség normáit, igazságérzetét igyekszik érvényre juttatni.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 22-ig kapható 2024/7. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!